A természetben nincsen semmi, ami ne lenne megérthető. Legfeljebb a magyarázatuk érthetetlen. A rendszerszemléletű vizsgálódás ezt küszöböli ki. Tovább »
2013. május 16.
A Thomson-Lenz ágyú lehetséges kísérleti alkalmazásai
Az eszköz alapesetben általában egy szigetelő alaplapra állított 600-1200 menetszámú tekercsből, és a közepén keresztülmenő, belőle függőlegesen kiálló tömör nyitott vasmagból áll. Azaz nem más, mint egy elektromágnes. A tekercs hálózati feszültségre van kötve, amelyet egy nyomógombbal zárhatunk. Az eszköz alapműködése során a következő jelenség jön létre: a nagy menetszámú tekercs belsejébe helyezett nyitott vasmagra ráhúzott alumínium (vezető) gyűrű az áram bekapcsolásakor a vasmagról lerepül. A bemutatókon többnyire nem esik szó arról, hogy általában hálózati váltóáramot használnak, tehát a jelenség a bemutatott formában váltóáram hatására jön létre. Tovább »
2013. március 9.
A félreismert elektromosság – Elektrosztatika II
Az első részben a valóság szemüvegén keresztül ismertünk meg sok olyan elektrosztatikai jelenséget, amelyek alapján a tudományosan elfogadott magyarázatoknál tisztább képet kaphattunk a jelenség mibenlétéről. Sok félreértést sikerült tisztázni, és megfogalmaztuk az elektrosztatika valós jelenségeit, és feltártuk a mögöttes okokat is. Ebben a részben folytatjuk a jelenségek ismertetését, és ezek alapján magyarázatot találunk olyan földi jelenségekre is, amelyek értelmezésével és magyarázatával a tudomány máig adós. Tovább »
2013. március 8.
Alfa-részecske mikroszkóp
Úgy tűnik, hogy a tetrarészecskékkel történő képalkotásról írottak (lásd korábbi írásunkat) egy lépést tettek előre a gyakorlati megvalósítás útján. Elkészült az ott még csak elviekben tárgyalt alfa-részecske mikroszkóp megvalósításra alkalmas leírása, és megtörtént a szabadalmi bejelentés is. Innentől kezdve már csak idő kérdése, hogy ez a forradalmi újdonság lökést adjon a jelenleg stagnáló tudományos alapkutatásoknak. Tovább »
2013. február 25.
A félreértett mágnesség III
Az eddig tárgyalt mágneses jelenségekben, ideértve a mágneses szupravezetést, avagy szupramágnességet is, az elektromosság, az elektronok beláthatóan semmilyen szerepet nem játszottak, és ilyen szerepük fel sem vetődhetett. Azt a félreértést azonban, hogy az elektromágnességnek nevezett jelenségcsoportban sem úgy működik az elektromosság és a mágnesség kölcsönhatása, ahogyan a matefizika eddig elképzelte, még tisztázni kell. Ezért innentől rövidre fogjuk a mágneses jelenségek bemutatását, hogy rátérhessünk végre erre a területre. Tovább »
2013. február 24.
A félreértett mágnesség II
Ebben, és az ezt követő írásokban tovább folytatjuk a mágnesség kevésbé, vagy még egyáltalán nem ismert jelenségeinek tárgyalását. Ennek során eljutunk oda, hogy felismerjük: a mágnesség sem önálló jelenség. Felismerjük azt is, hogy az elektromágnesség mégiscsak létezik, de a kifejezés csak azt a jelenségcsoportot takarja, amikor a mágnesség elektromos jelenségeket generál. A mágnes-elektromosság kifejezés pedig arra a jelenségcsoportra alkalmazható, amelyet az elektromos áram keltette mágnesség hoz létre az elektromossággal való kölcsönhatásai során. Végül eljutunk arra a felismerésre, hogy mind a mágneses, mind az elektromos jelenségeket is a gravitációt létrehozó áthatoló közegek és a különböző fázisállapotú sűrű anyag kölcsönhatásai hozzák létre mindenütt a világon. Ezért nem lehet őket önálló jelenségekként, elkülönítve, vagy egyetlen jelenségcsoportként, összevontan helyesen értelmezni. A rendszerlogikának ez a komplex megközelítése mutatja meg, hogy a dinamikus világegyetem minden jelensége egyetlen és oszthatatlan rendszer része. Tovább »
2013. február 22.
A félreértett mágnes 1
Ebben az írásban megkíséreljük bemutatni a Föld egyik legnehezebben megérthető, és legtöbbet vitatott jelenségét, a mágnesességet, és a Föld mágneses terét. Azt ugyanis mindannyian jól ismerjük a közvetlenül megtapasztalható tényekből, hogy a Földnek van mágneses tere, és azt is, hogy a természetben máshol is jönnek létre mágneses jelenségek. És éppen ezek a legkevésbé megmagyarázhatók azokkal a mágneses jelenségekkel, amelyeket mesterségesen, elektromos úton hozunk létre. A rendszerlogikai szemléletben, amikor ilyen eset jön létre, bizonyosak lehetünk benne, hogy nem vettünk észre valamit, ezért rosszul képzeljük el, hogy mi is történik. Azaz valahol valamilyen alapvető félreértés, ellentmondás van a jelenség és a magyarázata között. Ezt a félreértést szeretnénk ezzel az írással, legalább részben tisztázni. Azért csak részben, mert ennek a jelenségnek olyan sok összetevője van, és olyan sok folyamatban játszik szerepet, hogy minden részletét egyetlen írásban lehetetlen egyszerre tárgyalni. Ezért először csak az alapokat tesszük rendbe. Tovább »
2013. február 20.
A félreértett szupravezetés – a matefizika egyik áldozata
Az elektromosság és a mágnesség tárgyalásának bevezetőjeként tesszük közzé elsőként ezt az írást. Egyrészt azt kívánjuk vele kimutatni, hogy az elektromosság és a mágnesség két különálló, egymással alapjaiban össze nem függő jelenség, amelyek képesek egymásra hatni, tehát az olyan állatfajta, mint az elektromágnesség a valóságban nem létezik. Másrészt azt szeretnénk bemutatni, hogy egy kísérlet, amelyet nem fejeztek be, nem vittek végig, mekkora félreértéseket képes okozni a következtetések levonása során. (Ilyen kísérletből később még igen sokat fogunk bemutatni.) Harmadrészt azt szeretnénk világossá tenni, hogy mind a mágnességben, mind az elektromosságban számtalan olyan jelenség van, amelyeket vagy még fel sem fedeztek, vagy már elfelejtettek, és azért nem vesznek figyelembe az elméletekben. Továbbá azt, hogy mindennek az oka, hogy a két jelenségcsoportot összevonva, belőle egyet, az elektromágnességet hozták létre. Ezek miatt nem lehet ezt a két jelenséget a maga valóságában látni és felfogni. Többek között azt, hogy a szupravezetés, mint jelenség nem létezik, és valójában egy mágneses jelenség mellékhatásáról van szó, amely lehetővé teszi az elektromosság ellenállás nélküli vezetését is a szupra-mágneses testben. Tovább »