Tabula Smaragdina – a Smaragtábla

Részekből az Egész: Az okkult szövegek más nézőpontból.

A Tabula Smaragdina, azaz a Smaragdtábla, ez a Hermész Triszmegisztosznak tulajdonított 11 mondat valójában a Mikrokozmosznak, a Príma Matériának, és Kvinteszenciának is nevezett Bölcsek Kövéről szól. Ha ezzel a ténnyel az elolvasása előtt tisztában vagyunk, akkor az „okkult” szöveg egyáltalán nem okkult, hanem szó szerint (nem szimbolikusan) értendő leírása a dolog jellemzőinek.A Tabula Smaragdinának számtalan fordítása létezik, azonban mindegyikből nyilvánvaló, hogy nem értették meg a lényegét. Minden eddigi fordítója ugyanis az egyistenhit szűrőjén keresztül szemlélte, és szimbolikusan értelmezte a szöveget. Mint minden okkult írás, ez is csak akkor fejthető meg, ha az olvasója eleve tisztában van azzal, hogy mi is az írás valódi tárgya, azaz beavatott. Akkor viszont rögtön észre lehet venni, hogy nem szimbolikus az értelme, hanem szó szerinti.

 Ez az én saját fordításom (latin és angol szövegek alapján):

 1. Valóságos, hazugság nélkül való, és bizonyosan igaz, hogy ami lent van, az ugyanaz, mint ami fent van. Így valósul meg az egység varázslata. (a varázslatos egység)

 2. Ahogyan minden dolog egyetlen aktussal jött létre, a természetben is minden anyag az egyetlen ősanyagból, annak átalakulásaival keletkezett.

 3. Atyja a Nap, anyja a Hold, a Szél hordozta méhében, a Föld táplálta.

 4. Ez a világmindenség keletkeztetője.

 5. Ereje csorbítatlan, ha a földbe visszatér. Nagy eréllyel, alkalmas módon elválasztja a tüzet a földtől, a könnyűt a nehéztől. A földről az égbe emelkedik, azután ismét leszáll a földre, s közben magába szívja a felső és az alsó erőket is.

 6. Az uralmat az egész anyagi világ felett ezzel nyered el.

 7. Ettől kezdve előled minden homály (kétely) eloszlik.

 8. Minden erő erejében ennek az ereje nyilvánul meg, mert a parányit (könnyűt) és a nagyot (nehezet) egyaránt áthatja.

 9. A világ ezen a módon teremtetett. Ez az átalakulás varázslata, és ez annak a módja.

 10. Azért neveznek háromszor bölcsnek, mert a világ ismereteinek mindhárom részével rendelkezem.

 11. Amit a Nap működéséről mondani akartam, befejeztem.

 A fordításból kiderül, hogy az írás tárgya az ősanyag, a Príma Matéria, azaz a Bölcsek Kövének nevezett anyag. Ez az, amely éterként mindent áthat, áramlásával a gravitáció okozója, az anyagot összekötő erőért felelős nyomás okozója, ez az, amelyből minden anyagi részecske felépül, a Nap is kisugározza, a Földre a Föld és a Hold kölcsönhatásában jut el, és a Földön nyeri el azt a formáját, amelyben mi is megismerhetjük.

 Nem azért a bölcsek köve, mert tőle bölcs lesz az ember, és nem is a bölcsesség filozófiai sarokköve, hanem azért, mert bölcsnek kell lennie az embernek ahhoz, hogy rájöjjön: valóságosan létező, és felhasználható, mindennapi anyagról van szó. Ahhoz is bölcsnek kell lennie az embernek, hogy rájöjjön, hogy hol találja meg, és hajlandó is legyen vele élni.

 A megtaláláshoz, azaz ahhoz, hogy rájöjjünk a megjelenési formájára maga a Smaragdtábla is ad útmutatást, de a később keletkezett okkult szövegek is. Íme, az ősanyagnak (Bölcsek Köve) és tulajdonságainak néhány ellentmondásosnak tűnő leírása más okkult szövegekből, amelyek értelme ezért szintén szimbolikusnak tűnik a meg nem világosodottak számára:

   – Vörös, mint a rubin; átlátszó, mint a kristály; hajlítható, mint a viasz; széttörhető, mint az üveg; poralakban olyan, mint a sáfrány.

– Kő, amely nem kő; értékes dolog, amelynek nincs értéke; sokalakú anyag, amelynek nincs semmilyen formája; ismeretlen dolog, amelyet mindenki ismer.

– Hermész madara, amely az égből folyamatosan ereszkedik alá a földre, és ugyanilyen folyamatosan visszaszáll a földről az égbe.

– A szegénynek több van belőle, mint a gazdagnak. Használható részét az emberek félrelökik, a feleslegest pedig megőrzik.

–        Egyszerre látható, és láthatatlan. A gyerekek játszanak vele az utcán.

– Paracelsus: Hol keresitek? A tengeren túl, a pogányoknál? Ó, balgák, ti! Ott hever pedig a házatok előtt, meg a kőfalakban.

     – A Bölcsek Köve (a legtisztább) aranyból készül. Kőnek nevezik, mert szilárd és ellenáll a tűznek, de megjelenésére nézve nagyon finom por. (Flamel, Philaletes)

          – Nehezebb, mint az arany, de a mérleget egy tollpihe is átbillenti ellenében.

Hermész tehát a Smaragdtábla szövegében az ősanyag tulajdonságairól és körforgásáról beszél. De ugyanerről szól az értő számára nyomravezetőnek szánt okkult betűszó, a V.I.T.R.I.O.L. is, amely feloldva  Visita Interiora Terrae Rectificando Invenies Occultum Lapidem, azaz magyarul: Látogass le a Föld Belsejébe és ott Tiszta állapotban Megtalálod a Rejtőző Követ. A szöveghez egy kép is tartozik, amely Hermészt ábrázolja a szokásos attribútumai mellett (Kígyós bot, szárnyas saru és sapka) egy csokor kémiai elem szimbólumával a kezében, amint alászáll egy szikla barlangjába, amelyből fehér folyadék tör elő kis patak formájában. A kép felett szalagfelirat: PER ELEMENTUM AD ELEMENTA azaz, “Az őselemen át (vagy az őselemtől) az elemekig”

hermesz

Ez pedig a VITRIOL szimbolikus megjelenítése.

        A szövegek mellett a szimbolikusnak gondolt illusztrációk sem szimbolikusak! A Hermész alászállását ábrázoló kép a V.I.T.R.I.O.L. pontos képi megjelenítése, és semmi szimbolikus nincs benne. A felirat viszont plusz információt ad annak, aki érti, vagy legalább sejti, hogy miről van szó, azaz a Bölcsek Kövét hol kell keresni. Hermész kezében az elemek szimbólumaikkal való ábrázolására csak azért volt szükség, mert az egyes elemeket másképpen képileg nem lehetett volna ábrázolni.

          Az Ötödik Elem (Kvinteszencia) sem más, mint a Tabula Smaragdinában leírt Őselem (ősanyag), amely a Földön is jelen van az anyagnak az életet meghatározó másik négy halmazállapota (Föld/szilárd, Levegő/gáz, Víz/folyékony, Tűz/plazma) mellett, illetőleg azokban is. Ez minden anyag alapvető alkotóeleme, az ősanyag, a Bölcsek Köve. (A Rigvédában Aprána a neve a lélekkel nem rendelkező, és Saprána a lélekkel rendelkező ősanyagnak, amikor a világtojásban még együtt vannak jelen.)

          Amikor a régiek a föld, a levegő, a tűz és a víz alapelem voltáról beszéltek, akkor helyesen látták a világot, csak ma már elemek alatt mást értünk. Akkor inkább a halmazállapotokra gondolhattak, amelyek mindegyikét ráadásul az ötödik elem, az ősanyag is áthatja.

          Az őselemnek a halmazállapota egyetlen más eleméhez sem hasonlít. Ezt jelenítették meg a bölcsek kövéről szóló okkult szövegek is, amikor látszólag egymásnak ellentmondó jellemzőkkel írták le. Látható és láthatatlan. Kő, ami nem kő. Mindent áthat, stb.

          Ugyanez a Rigvédában: Az Őstojást az Aprána (anyag) és Saprána (élet) együttese alkotja. Siva egyik, kettős formában ábrázolt aspektusa is ugyanezt szimbolizálja. Az Aprána tehát az őselemmel (az ötödik elemmel) lehet azonos. Tegyük fel tehát, hogy az őselem, az ősanyag, vagyis a Bölcsek köve létezik, és pontosan megfelel minden tulajdonságában az ellentmondásos leírásoknak, és rendelkezik az élet meghosszabbításának tulajdonságával is, amit szintén neki tulajdonítanak.

Hogyan találhatjuk meg ezek alapján az őselemet, az ősanyagot, vagyis a Bölcsek kövét? Létezik-e egyáltalán mindezeknek megfelelő anyag?

Ehhez először nézzük meg, hogy hol találjuk meg a hosszú életet a természetben, amelyet a Bölcsek Köve egyik hatásának tulajdonítanak.

          Az öregedés olyan, mintha az élő szervezetet egész életében folyamatosan egy hatás érné, amely lassan, sejtenként rombolja. Egyensúlytalansági helyzetet állít elő a szervezetben. Az öregedéssel a romlás és a természetes hibajavítás már nincs egyensúly-közeli állapotban.

          Ez a hatás, amelyet energetikailag entrópiának neveznek, ám valójában az általános leépülés minden létformára (anyagra) hat, de nem egyformán, hanem az anyagfajtára, a fajra, az életmódra és a leszármazásra jellemző, öröklődő genetikai tulajdonságok függvényében. (pl. őszülés)

          A bálnák igen hosszú életkorából, óriási méretéből, gravitációt semlegesítő közegben való életéből, és öregedésének jellemzőiből következtetve ez a hatás ugyanaz lehet, mint ami a gravitációt is okozza. Hiszen a bálnák esetében a gravitációt a víz nagyban semlegesíti.

          A víz (a légkörnél jóval sűrűbb élethordozó közeg, és univerzális oldószer) ugyanis – úgy tűnik – ezt a hatást részben semlegesíteni tudja, mint ahogyan a gravitációval is teszi. Ezért létezhetnek a szárazföldi óriás dinoszauruszok kihalása után is óriási méretű, és hosszú-életű élő szervezetek – a tengerben.

          A sarki (Grönlandi) bálnákon még kétszáz évesnél idősebb korukban sem mutatkozik az öregedés semmilyen jele. Találtak már pattintott kőszigonyt is egy múlt században (XX. sz.) elejtett bálnában. Nemrégiben pedig egy, csak a 19. században használt, robbanó szigonyhegyet találtak egy Grönlandi bálna testébe ágyazódva, tehát annak már a 19. században is elejtésre érettnek, azaz 50 évesnél idősebbnek kellett lennie.

          Ebben az esetben tehát annak kellene lennie az egyik döntő tényezőnek, hogy az állat mennyi időt tölt el a (nagy) mélységekben, és mennyit a felszínen.

          A hatás életmódfüggősége viszont arra utal, hogy a vízen kívül is léteznie kell egy másik faktornak vagy anyagnak, amely ezt a hatást szintén csökkenteni tudja. Ez pedig az elektromos töltöttség, amely a Föld felszínének nagy elektronsűrűségében jelentkezik.

          Mivel a földfelszíni körülmények minden szárazföldi élőlény esetében közel ugyanolyanok, az öregítő hatásokat csökkentő hatás nem lehet valamilyen környezetből érkező hatás, hanem annak az élőlények belsejében kell hatnia.

          Ha viszont ez valamilyen anyag, amelyet az élő szervezet a táplálékával vesz magához, akkor ezt az anyagot kizárásos módszerrel ki lehet szűrni a többi közül. A szervezetbe bevitt anyagok mindegyikét figyelembe kell azonban venni. Nem csak a tápanyagokat, hanem azokat is, amelyek a tápanyagok felvétele során, azokkal együtt, akaratlanul kerülnek be a szervezetbe.

          Mivel az ember szárazföldi élőlény, ezért a szárazföldi élőlények táplálkozását is célszerű ebből a szempontból megvizsgálni.

A tengeri állatokon kívül a Galapagoson élő szárazföldi elefántteknősök, és az elefántok is óriásira nőnek, és igen hosszú életűek.

          A szárazföldi élőlények közül nem csak az állatok, hanem a növények is, elsősorban a hatalmasra növő fák jöhetnek számításba. Egyes fajaik mérete és életkora megfelel a bálnákénak. Ezért, ezen fajok életének körülményeit, és anyagcseréjét is érdemes vizsgálni.

          Magyarországon a bükk és a tölgy az a két fafaj, amely életkora, mérete és elterjedtsége miatt számításba jöhet. Mindkettő vulkanikus, sziklás talajon alkot önmagától erdőt, amelyben az egyes egyedek mérete a legnagyobb a faj képviselői közül.

          A fák tápanyag-cseréjére jellemző, hogy a gyökereik a vizet és az ásványi anyagot a talajból veszik fel. A bükk és a tölgy azonban talaj nélküli sziklafelszínen, vízszegény környezetben is megél, sőt, az ilyen helyen élők a legnagyobb egyedei. Ezek gyökerei rövidek, és csak a szikla felszínébe hatolnak be.

          Ugyanerre a vizsgálatra az állatok közül a teknős a legalkalmasabb, mert igen hosszú életű, a vízben és a szárazföldön is él és táplálkozik. Emellett, kontrolcsoportként a bálnákat, illetőleg azok táplálkozását lehetne figyelembe venni, hogy a kérdéses anyag abban is szerepel-e. A teljesen szárazföldi állatok közül pedig az elefántot érdemes vizsgálni.

     A tengeri teknős táplálkozását megfigyelve észlelhető, hogy mind a szárazföldön, mind a mélyben növényi táplálékot fogyaszt. Ezzel együtt azonban igen sok, a mélyben a növényzetre kiülepedett szervetlen anyag, a szárazon pedig sok por és föld is kerül be az emésztőrendszerébe. A Galápagos szigetek elefántteknőse a szigetek vulkánjainak oldalán él, és rengeteg vulkáni anyagot, port eszik meg akaratlanul a növényi táplálékával együtt.

Az elefántok a megfigyelések szerint a táplálékukkal együtt igen sok port, földet nyelnek le. Ezen kívül rendszeresen látogatják a folyóknak azokat a szakaszait, ahol a fenék agyagos. Ebből rendszeresen, és sokat fogyasztanak. sokszor négyszáz kilométert is vándorolnak, hogy hozzájussanak.

          Mindhárom esetben, minden valószínűség szerint arról az anyagról lehet szó, amelyet Hermész madarának neveznek. Arról, amely “folyamatosan száll fel az Földről az Égbe és ugyanilyen folyamatosan az Égből a Földre, közben magába gyűjtve az alsó és a felső erőket”. Ebből, a földbe már „visszatért” anyagból fogyaszthatnak ezek az állatok jelentős mennyiséget. Ráadásul nem egyetlen, hanem sok alkalommal.

          A Föld belsején (és rajtunk is) minden irányból, gravitációt okozó módon kölcsönhatva átáramló ősanyagról van szó. Más áthatoló részecskékkel együtt érkezik, de ez nem rombol minket folyamatosan, amikor testünkön súlyosságot okozva átáramlik. A kulcs a sebességben van. Csupán áramlási a sebessége, nem sugárzási, azaz lassú, tehát nem rombol. Viszont ez hozza helyre a más, nagy sebességű részecskék által okozott hibákat, amikor nem áramlik, hanem az étellel bejutva, bennünk, a sejtjeinkben van jelen, hogy a szervezetünk belőle a hiányzó anyagait előállíthassa.

          Az ősanyagra, ha meg akarjuk határozni, a következő meghatározás kínálkozik: még semmilyen kémiai elemmé nem specializálódott általános anyag, amelyből ezért még bármi lehet. Az ősanyagból tehát bármelyik saját anyagát képes lehet felépíteni a szervezet. A növényi, az állati, és az emberi szervezet is. Ezzel nyerünk hatalmat az öregedés felett. (Persze, csak ha hajlandóak vagyunk ezt felismerni, elfogadni és táplálékként magunkhoz venni, és testünk minden sejtjében felhalmozni. Azaz, ha elég bölcsek vagyunk.)

          Az égből már visszatért, azaz a Föld felszínére kihullott ősanyagnak kell az igazinak lennie. A Smaragdtábla szavai értelmében, csak ez felel meg minden abban írt feltételnek. Korábban úgy gondoltam, hogy az agyag az igazi ősanyag, de már úgy látom, hogy a lösz és abból kialakult agyagok is azok. Az agyagoknak különösen azok a fajtái, amelyek a kihullott és felhalmozódott vulkáni hamu és por agyaggá átalakulásával jönnek létre. (Az agyagok a Föld belsejének felszínre került ősanyag tartalmát hordozzák, míg a lösz a légkörben feldúsult, és kihullott (a szél hordozta méhében) ősanyagot is. A gleccserekre kihullott anyagot pedig az olvadékvizek is hordozzák nagy mennyiségben.

          Az elméleti kutatásaimnak is ezek felelnek meg a legjobban, mert a lösz és egyes agyagok részecskéi természetes gömböcskék (szferulák). Nem azért gömbölydedek, mert szögletesből lekerekedtek, ahogyan azt a tudósok gondolják, hanem azért, mert a részecske alapú anyagfejlődés 1-4-1837 tagarányú részecskesorozatának eddig még nem azonosított legnagyobb tagjaként, eleve gömb alakban jöttek létre. A szél csak szállítja őket. (méhében hordozza, ahogyan a Smaragdtábla írja.)

          Az még előttem is kérdéses, hogy mi történik az ősanyag részecskéivel, miután gyengén kölcsönhatva (ritkán ütközve, és szóródva) keresztülhaladnak az égitestek anyagán. Lelassulnak-e, el tudják-e hagyni a légkört, a mágneses teret, és kölcsönhatnak-e a túlsó oldalon az ősközegnek az abból az irányból érkező, még érintetlen áramlásával? Ha igen, ezért hullanak-e ki? Feltételezem, hogy igen.

          “Apja a Nap, Anyja a Hold, a Szél hordozza a méhében, a Föld táplálja” írja a Smaragdtábla. Ennek értelmében a Napnak és a Holdnak, a Földre legjobban ható két égitestnek a gravitációt árnyékoló hatása következtében alakul ki a Földön az ősanyag áramlási rendszere (körforgása), amely nemcsak a gravitációt, de az ősanyagból létrejött “pornak”, a lösznek, az agyagnak a Föld felszínén, vagy a sekély állóvizekben való felgyülemlését is okozza.

          Az ősanyagból “hidegen” felépült részecskéket (szferulák) a szél tartja mozgásban, és rakja le a Föld bizonyos helyein, de másodlagosan is az szállítja. A szferulák kialakulását a Föld anyagának szűrő hatására lelassult, és a túloldali, még lassítatlan áramlás légkörben találkozó részecskéinek kölcsönhatása teszi lehetővé. Teljessé csak a légkör “felső erőinek”, az ősanyagból a légkörben létrejövő szabad elektronoknak a felvételével válik.

          A gömb a tökéletesen semleges forma. Nincsen kitüntetett helye, ezért minden külső hatás minden pontján egyformán hat vagy egyáltalán nem hat rá. Ezért is lehet az ősanyagból bármi. A gömb tehát az ősanyag természetes formájának, az ősformának tekinthető. A porszem méretű ősanyag gömböcske az egyetlen anyagfajtává sem vált ősanyag hidegen való keletkezésének példája. Az okkult, alkímiai szövegekben írt, hosszú ideig tartó hevítéses és hűtéses eljárásokkal ezért sokféle anyaggá alakítható. Az ólomból vagy higanyból aranyat csinálni akaró alkimisták valószínűleg ezért gondolták, hogy segíthet az elem-átalakításban. (A mai elektromos ívet alkalmazó, az anyagot elpárologtató színképelemző módszerek nem alkalmasak az ősanyag vizsgálatára, mert a hevítés és elektronközlés során alakul ki benne minden kémiai elem, amit azután kimutatnak. Tehát nem az van benne, amit találnak, hanem minden elem lehetősége, amit a vizsgálati módszer belőle létrehoz. Ez sem más, mint az alkímiai elem-átalakítás.)

          Az ősközeg részecskéinek lassú, ellenirányú áramlatai a légkörben találkoznak, ütköznek. Eltérő irányuk és igen ki sebességük miatt összetapadnak, majd amikor elektront vesznek fel, a szélből a Földre kihullanak. Eközben az ütközéseik által létrehozott implóziókban (befelé irányuló robbanás) fotonokat és elektronokat is hoznak létre, amivel az anyagfajták keletkezése bennük megindulhat. Ez lehet az alsó és a felső erők összegyűjtésének folyamata! (Smaragdtábla)

          Hermész azért lehetett háromszor bölcs, mert ismerte “a világ tudásának mindhárom részét”, azaz a külső tudást, a belső tudást, és a technikai (gyakorlati megvalósító) tudást (know-how). Szárnyas saruja a bárhová szállni képes elmélkedést, azaz a belső tudást, szárnyas botja a technikai tudást, a kígyó pedig a “földhözragadt” külső tudást szimbolizálja.

          Az összetett anyag tehát a sűrű anyagból álló égitestek közvetlen környezetében (a kérgen belül is és kívül is felszínközelben) keletkezik az égitestre minden irányból szabadon áramló őselem részecskéknek, és az égitest anyagán átszűrődve energiát vesztett, lassú, ezzel szemben áramló őselem részecskéknek a bolygó belsejében vagy a légkörben való ütközéséből. (A légkör, a szél, mint közeg, és az égitest mágneses tere, valamint a Nap, a Hold és a Föld anyagának árnyékoló hatása biztosítja az ehhez szükséges környezetet.)

          Az ősatomokból elsőként tetra-ősatomok, azokból neutrínók, azokból mezonok, fotonok, majd azokból elektrínók, azokból pedig elektronok keletkeznek. Az anyagkeletkezés módja: mikro-implózió. A gáz halmazállapotúvá alakult anyag mindaddig a légkörben marad, amíg hidegen specializálatlan szilárd anyaggá nem áll össze. Az így létrejött szferulák hullanak ki a felszínre, elsődlegesen az elektromosan töltött felületekre. Ez a por a lösz (a por), amiből a sár is lesz. (Ezért van a szegénynek több belőle, mint a gazdagnak. És ezért játszhatnak vele a gyerekek, amikor a házak előtt a porban „saraskodnak”. Másodlagosan is a szél szállítja szét. A Nap, a Hold és a Föld gravitációs kölcsönhatásában keletkezik. Ezek a körülmények is mind megfelelnek az okkult leírásoknak.)

          A kihullott ősanyagból az anyagfajták (az elemek) ezt követően (amennyiben a magmába kerülnek) megolvadás, rétegződés és hűlés során, és a hűlés jellemzőitől függő kristályosodás útján jönnek létre. Az őselemben ugyanis “benne van” a bármely anyagfajtává válás lehetősége. Az, hogy milyen elemekké áll össze, csak a körülményektől függ. Ez a másodlagos anyagkeletkezés. Az égitest felszínének nagy részére kiterjedő felszíni geotermikus tevékenység hiányában a Föld felszínén egyre nő a specializálatlan őselem mennyisége. (Lehet, hogy ennek tudható be az emberi életkor hosszabbodása?)

          Az élő szervezetek sejtjeinek metabolizmusa (anyagcseréje) a bekerült ősanyagot az életükhöz szükséges anyagfajtákká képes átalakítani. Természet-közeli (azaz nem túlságosan higiénikus) életmód esetén ez a tényező, a megevett por is hozzájárul az emberélet hosszának folytonos (lassú) növekedéséhez.

Hol találhatjuk meg?

Természetesen tiszta állapotban csak a Föld Mélyében, ahogyan Hermész (a VITRIOL) írja, azaz a lelátogatva a lösz és agyagbányák mélyére, ahol a felszíni szennyeződések még nem érték el, és ezért tiszta állapotban található.

Milyen növények hasznosítják?

A nagytermetű, és hosszú életű növények. Az említett keményfákon kívül a szőlő az, amelyik olyan mélyre ereszti a gyökerét, amíg meg nem találja. Talán éppen ezért van a mértékkel fogyasztott bornak életminőség javító hatása.

Milyen állatok eszik ösztönösen?

Minden nagytestű és/vagy hosszú életű állat eszi. Ezen kívül minden állat, amely kénytelen számára mérgező táplálékot fogyasztani. Az elefánt a folyók fenekéről, a tapír a partoldalakból, az Ara papagáj a partfalakból szerzi be. A majmok a kövek kocogtatásával jutnak hozzá.

Eszi-e az ember szándékosan?

A természeti népek mindegyike ismeri, és használja az agyagot (sok fajtáját). Mérgező ételek fogyasztásakor a hatás semlegesítésére, a terhes és szoptatós anyák számára kötelező a fogyasztása. Ezek azonban a konvencionális, alkalmi hatásait kihasználó fogyasztási módok. A korai kínai hajósok nagy mennyiségű agyagot vittek magukkal a hosszú utakra, hogy a skorbutot elkerüljék. (Európában ez akkoriban nem volt ismert.)

Mik a hatásai? Mitől Bölcsek Köve?

A valódi hatásai akkor mutatkoznak meg, ha az ember nem kúraszerűen, nem méregtelenítésre, hanem hosszú időn át, a sejtekben való felhalmozás érdekében fogyasztja. Talán ezért is a Bölcsek Köve, mert elég bölcsnek kell lenni ennek a felismeréséhez.

A hatásai közül azonnal jelentkezik a szervezetben levő rejtett gyulladások megszűnése, a vörösvérsejtek számának és oxigénszállító képességének jelentős növekedése, ami lázas érzettel jár, de ez csak érzet, mert a testhőmérséklet nem emelkedik, hanem éppen csökken. (Általában 0.5-1 fokot) Ettől az ember kevésbé lesz érzékeny a hidegre, és a betegségekkel szembeni ellenálló képessége is megnő.

Később jelentkezik az érfalak rugalmasságának, a bőralatti kötőszövet (kollagén) rugalmasságának és teltségének helyreállása. Az ízületek és a csontok rugalmasságának helyreállása. Az ízületi porcok vastagságának megnövekedése, a kopások megszűnése. A köröm és a haj megerősödése. A sebek gyógyulásának lerövidülése, és heg nélküli gyógyulása. (A régi sebek kemény, és időjárásra fájdalmas hegei újra felpuhulnak, és szinte eltűnnek.) A fájdalmak és a fájdalomérzet nagyságrendekkel kisebbek, észrevehetetlenek lesznek. Az ütések helyén nem keletkezik duzzanat, véraláfutás, és a fájdalom percek alatt megszűnik. A fájdalmak eleve gyengébbek. Gyulladások csak gyengén, vagy egyáltalán nem tudnak kialakulni. Az allergiás tünetek enyhülnek, majd sokszor meg is szűnnek. A hallás valamelyest, az egyensúlyérzék viszont jelentősen megjavul. A szem öregedés okozta látásromlása megáll (a vízháztartás szabályozása miatt). A csontrepedések, törések látványosan gyorsan gyógyulnak. Az ízületi fájdalmak, és az ízületi kopások okozta mozgáskorlátozások enyhülnek, vagy meg is szűnnek (Ez viszont életkorfüggő! Minél idősebb korban kezdi szedni valaki, annál kevésbé hat. Minél fiatalabb, annál kevesebb sejtje pusztult el, azaz annál több állítható helyre. Az ősanyag forgalmát és átalakítását a szervezetben valószínűleg az őssejtek végzik.)

Szellemi hatásai általában a megértés és a beleérző képesség növekedésében nyilvánulnak meg, amitől az ember nyugodtabb, érzelmileg sokkal kiegyensúlyozottabb lesz. Az idegesség szinte teljesen eltűnik az ember életéből. A korábbi heves érzelmi reakciók gyengülnek, majd el is tűnnek. A gondolkodási és probléma átlátási képesség javul, de inkább az elmélkedő gondolkodás lesz a jellemző, mint a gyors, céltudatos, problémamegoldó gondolkodás.

Mellékhatások: Az ember érzékenyebbé válik a szagokra, és a korábban szeretett egyes ételekre, különösen azokra, amelyek sok tartósítószert tartalmaztak undorral tekint, és nem hajlandó megenni. Egyes ételeket a szaga miatt nem kíván az ember megenni, noha korábban szerette az ételt, és a szagát is.

Nem csodaszer! Amit az emberi test az élete során már elveszített, aminek nyoma már nincs meg a szervezetében, azt ez sem képes visszaállítani. A kopasz ember kopasz, a fogatlan az fogatlan marad. Ha kivették valamelyik szervét, az már nem nő vissza. Az élet csak abban az értelemben hosszabbodik meg, hogy az öregedés erősen lelassul, és az életminőség (fájdalom, és betegségmentes élet) megjavul, és a halált betegség nem, hanem csak baleset, vagy a nagyon idős kor okozhatja.

Végül még egy adalék Nostradamustól, aki a 121. próféciájában a következőket írja:

„A szikla a mélyében fehér agyagot rejt,

amely tejfehéren fog előtörni egy hasadékból.

Az ok nélkül megriadt emberek meg sem merik

majd érinteni, nem tudván, hogy

a Föld alapja ebből az agyagból van.”

 
Hozzászólhat, vagy hivatkozhat erre a bejegyzésre.

Szóljon hozzá!

*

Motor: WordPress | Sablon: NewWPThemes | Fordítás, testreszabás: PagonyMedia