A morfológiai modellezés egy gyakorlati módszer, amely a tudomány eredményei alapján, a rendszerlogika és az alaktani illeszkedés összefüggéseinek alkalmazásával értelmezi újra a világ jelenségeit és elkészíti azok valósághű modelljét. Ezekból a rendszerlogika segítségével létrehozható a Dinamikus Univerzum Morfológiai Modellje. Mottó: Minél többet hivatkozol mások gondolataira, neked annál kevesebb saját gondolatod lesz.
Ez az írás a Hol lehetett az eredeti Buda 1-3 YouTube videók előadásának kiegészítő szövege.
Az első részben bemutattuk, hogy nyomozással hogyan lehet kideríteni, hogy az eredeti Buda, azaz Atilla városa, azaz Etzelburg / Ecilburg, azaz Szikambria, azaz Herculia helye ma hol található meg. Megtaláltuk Herculiát a mai Búbánat völgyben, és a hozzá tartozó római erődöt a Hideglelős kereszt hegyén. Megtaláltuk ugyanott Krimhilda fürdőjét, ami Herculia hévízforrásra épült fürdőjével azonos.
A természetben nincsen semmi, ami ne lenne megérthető. Legfeljebb a magyarázatuk érthetetlen. A rendszerszemléletű vizsgálódás ezt küszöböli ki. Tovább »
Az eszköz alapesetben általában egy szigetelő alaplapra állított 600-1200 menetszámú tekercsből, és a közepén keresztülmenő, belőle függőlegesen kiálló tömör nyitott vasmagból áll. Azaz nem más, mint egy elektromágnes. A tekercs hálózati feszültségre van kötve, amelyet egy nyomógombbal zárhatunk. Az eszköz alapműködése során a következő jelenség jön létre: a nagy menetszámú tekercs belsejébe helyezett nyitott vasmagra ráhúzott alumínium (vezető) gyűrű az áram bekapcsolásakor a vasmagról lerepül. A bemutatókon többnyire nem esik szó arról, hogy általában hálózati váltóáramot használnak, tehát a jelenség a bemutatott formában váltóáram hatására jön létre. Tovább »
Az első részben a valóság szemüvegén keresztül ismertünk meg sok olyan elektrosztatikai jelenséget, amelyek alapján a tudományosan elfogadott magyarázatoknál tisztább képet kaphattunk a jelenség mibenlétéről. Sok félreértést sikerült tisztázni, és megfogalmaztuk az elektrosztatika valós jelenségeit, és feltártuk a mögöttes okokat is. Ebben a részben folytatjuk a jelenségek ismertetését, és ezek alapján magyarázatot találunk olyan földi jelenségekre is, amelyek értelmezésével és magyarázatával a tudomány máig adós. Tovább »
Úgy tűnik, hogy a tetrarészecskékkel történő képalkotásról írottak (lásd korábbi írásunkat) egy lépést tettek előre a gyakorlati megvalósítás útján. Elkészült az ott még csak elviekben tárgyalt alfa-részecske mikroszkóp megvalósításra alkalmas leírása, és megtörtént a szabadalmi bejelentés is. Innentől kezdve már csak idő kérdése, hogy ez a forradalmi újdonság lökést adjon a jelenleg stagnáló tudományos alapkutatásoknak. Tovább »
Az eddig tárgyalt mágneses jelenségekben, ideértve a mágneses szupravezetést, avagy szupramágnességet is, az elektromosság, az elektronok beláthatóan semmilyen szerepet nem játszottak, és ilyen szerepük fel sem vetődhetett. Azt a félreértést azonban, hogy az elektromágnességnek nevezett jelenségcsoportban sem úgy működik az elektromosság és a mágnesség kölcsönhatása, ahogyan a matefizika eddig elképzelte, még tisztázni kell. Ezért innentől rövidre fogjuk a mágneses jelenségek bemutatását, hogy rátérhessünk végre erre a területre. Tovább »
Ebben, és az ezt követő írásokban tovább folytatjuk a mágnesség kevésbé, vagy még egyáltalán nem ismert jelenségeinek tárgyalását. Ennek során eljutunk oda, hogy felismerjük: a mágnesség sem önálló jelenség. Felismerjük azt is, hogy az elektromágnesség mégiscsak létezik, de a kifejezés csak azt a jelenségcsoportot takarja, amikor a mágnesség elektromos jelenségeket generál. A mágnes-elektromosság kifejezés pedig arra a jelenségcsoportra alkalmazható, amelyet az elektromos áram keltette mágnesség hoz létre az elektromossággal való kölcsönhatásai során. Végül eljutunk arra a felismerésre, hogy mind a mágneses, mind az elektromos jelenségeket is a gravitációt létrehozó áthatoló közegek és a különböző fázisállapotú sűrű anyag kölcsönhatásai hozzák létre mindenütt a világon. Ezért nem lehet őket önálló jelenségekként, elkülönítve, vagy egyetlen jelenségcsoportként, összevontan helyesen értelmezni. A rendszerlogikának ez a komplex megközelítése mutatja meg, hogy a dinamikus világegyetem minden jelensége egyetlen és oszthatatlan rendszer része. Tovább »