A morfológiai modellezés egy gyakorlati módszer, amely a tudomány eredményei alapján, a rendszerlogika és az alaktani illeszkedés összefüggéseinek alkalmazásával értelmezi újra a világ jelenségeit és elkészíti azok valósághű modelljét. Ezekból a rendszerlogika segítségével létrehozható a Dinamikus Univerzum Morfológiai Modellje. Mottó: Minél többet hivatkozol mások gondolataira, neked annál kevesebb saját gondolatod lesz.
Részekből az Egész: Az okkult szövegek más nézőpontból.
A Tabula Smaragdina, azaz a Smaragdtábla, ez a Hermész Triszmegisztosznak tulajdonított 11 mondat valójában a Mikrokozmosznak, a Príma Matériának, és Kvinteszenciának is nevezett Bölcsek Kövéről szól. Ha ezzel a ténnyel az elolvasása előtt tisztában vagyunk, akkor az „okkult” szöveg egyáltalán nem okkult, hanem szó szerint (nem szimbolikusan) értendő leírása a dolog jellemzőinek. Tovább »
A rendszerlogikai világképben rendszerint nem foglalkozunk képzetes, nem létező dolgokkal. Azonban azokkal kénytelenek vagyunk foglalkozni, amelyekkel a tudomány (a matematika) valós dologként számol az elfogadott (tudományos) világkép jelenségeinek magyarázatában. Az egyik ilyen képzetes dolog az idő, amelyről a következőkben bemutatunk néhány rendszerlogikai gondolatsort különböző nézőpontokból és különböző megközelítésben. Tovább »
Ebben az írásban az anyagnak azokkal a tulajdonságaival, és azoknak a hatásaival foglalkozunk, amelyeket a korábbi írásokban nem tárgyaltunk. Az anyagnak, mint közegnek a mozgásait az „Anyag mozgásai a rendszerlogika szerint” című írás részletesen taglalja, az anyagot alkotó részecskék sorozatát pedig a „Mi történik most a Földünkkel” című írásból már megismerhettük.
Az anyag elidegeníthetetlen tulajdonságai közül a félreértett energiáról szóló írásban többel is találkozhattunk, de nem minddel. Soroljuk fel legelőször tehát az összeset, azután majd egyenként megvizsgáljuk őket. Az anyag tulajdonságai a következők: a térfogat, a sűrűség, a felület, a forma, a mozgás, a közvetítő, azaz mozgásmennyiség átadó képesség, a szűrőképesség és ellentettje, az árnyékoló képesség, valamint az a tény, hogy az elemi anyag mindig szilárd test közegállapotban van. Tovább »
Bármennyire is szeretnénk most továbblépni a Föld félreértett működéseinek (kétkörös hőcserélő) bemutatásában, addig nem tudjuk ezt megtenni, amíg az anyag és az energia mibenlétét előbb nem tisztázzuk, mert másképpen a felvázolt folyamatok nem lesznek érthetők. Ezért ebben az írásban a félreértett energia mibenlétével, az anyag valós mozgásaival fogunk foglalkozni, a következőben pedig magával az anyaggal. Tovább »
Az előző részben azt néztük meg, hogy mi fakad abból, hogy a Föld egy hatalmas tömegű pörgettyű. De csak arról az oldalról néztük meg, hogy ennek mi a következménye az anyagnak a Föld belsejében való viselkedésére. Az még hátravan, hogy körüljárjuk: ennek mi a következménye a Föld mozgására. Erről azonban később lesz szó, amikor kitekintünk a Naprendszerbe. Most folytatjuk azzal, hogy mi történik a Föld belsejében a forró magmával, és annak mi a hatása a Föld egészére. Azaz azzal a ténnyel, hogy egy forgó gömbvulkán, valójában egy bekérgesedett kis Nap külső felületén élünk. Tovább »
Ezzel az írással egy sorozatot indítunk. Minden írás valamilyen félreértett jelenséget vagy dolgot tárgyal a rendszerlogika és a morfológia segítségével kiválasztott helyes nézőpontból. Továbbá, közérthetően, titkok és hókuszpókuszok nélkül megmagyarázza, hogy valójában mi micsoda, és mi is történik. Elsőnek a bolygónkat, a Földet választottuk, amelyről több írás is fog szólni. Ez közülük az első. Tovább »
A Szilárdak-e a fizika kísérleti alapjai? című bejegyzésben már foglalkoztunk egyszer az atomszerkezeti modellt megalapozó Rutherford kísérlettel, és megállapítottuk, hogy a kísérlet egyrészt alkalmatlan a cél megállapítására, másrészt pedig érvénytelen következtetéseket vontak le belőle. A kísérlet azonban még ennél is furcsább, amire nemrégiben hívták fel a figyelmemet. Fel sem mertem tételezni, hogy a kísérletet kigondolók és végrehajtók még más, fizikai ismereteik hiányára utaló hibákat is elkövethettek. Pedig úgy tűnik, hogy további problémák is vannak a kísérlet körül, ami egyre furcsább képet fest a fizikai elméletek megalapozottságáról. Ezt járjuk körül ebben a bejegyzésben. Tovább »
Aktualitása miatt kicsit kibővítve megismételjük a jóslatokat.
Ez az írás a „Mi történik most a világunkkal” című írásban megfogalmazott kozmológiai és kozmogóniai modell alapján ad előrejelzéseket, ha úgy tetszik, jóslatokat arra nézve, hogy mire lehet számítani abban az esetben, ha a Nap örvényrendszere valóban egy újabb anyaggyűjtési szakaszba került bele. Továbbá tartalmazza azokat a jeleket, amelyeket a jelenlegi észlelő rendszereinknek észlelniük kell, ha valóban egy anyaggyűjtési periódus kezdetén vagyunk. Tovább »
Amint azt a rendszerlogika oldalon már kifejtettük, ugyanazokból a tapasztalati tényekből más következtetési rendszer alkalmazásával más következtetésekre lehet jutni. Sokszor olyanokra, amelyek kétségessé teszik a tudományban alkalmazott formális és szimbolikus következtetési rendszerekkel kialakított következtetések valóságalapját.
A fentiekre figyelemmel, a logikával élő embernek sajnálattal kell megállapítania, hogy a tudomány mai állását többnyire érvénytelen kísérletek eredményei és logikailag kizárt következtetések határozzák meg. A jelentősnek számító kísérletek többségében vagy nem zárták ki a kísérlet eredményét okozható alternatív lehetőségeket, vagy pedig tapasztalati és kísérletileg igazolt tényeket hagytak figyelmen kívül. Egyes esetekben pedig a kísérlet körülményeit úgy választották meg, hogy azok nem igazodnak a természetben előforduló körülményekhez, vagy olyan következtetéseket vontak le a kísérlet eredményéből, amelyeket logikusan nem lehetett volna. Nézzünk meg egyenként néhány ilyen esetet. Tovább »