Nukleáris morfológia

Üdvözlet!

Ez a honlap azért jött létre, hogy az új évezred kezdetén új szemlélettel segítsen megújítani a világról kialakított képünket, és ezzel elősegítse az új évezred emberének életét a Földön. Az új szemléletmódot a rendszerlogika alkalmazása és a morfológiai modellezés segítségével mutatja be. Azok, akik sem a rendszerlogikát, sem a morfológiai modellezést nem ismerik, megismerkedhetnek velük a továbbiakban a rendszerlogika lapon és a morfológia címszó alatt. A rendszerlogika alapját képező szöveges függvényről, és annak társadalomtudományokban való alkalmazásáról többet is megtudhatnak a http://www.neopolitis.hu/ honlapon.

Amint azt a „Mi történik most a világunkkal” című írásunkban is jeleztük, a Világegyetemet és annak működéseit a rendszerlogika alkalmazásával másképpen is elképzelhetjük, mint ahogyan azt ma nekünk tanítják. Az elképzelést pedig összevethetjük a mindennapi tapasztalatainkkal, hiszen a világegyetem felépítése és működése egyszerű, bárki számára megérthető. Legalábbis szerintünk. Csak a fonal végét kell megtalálnunk, amely mentén felfejthető. Ezt a fonalat adja a kezünkbe a rendszerlogika és a morfológia általános, minden jelenségre való alkalmazása.

Bevezetésként képzeljük el, hogy a következő, egymásnak ellentmondó állításokkal találjuk szembe magunkat: A világegyetem statikus, homogén és izotróp, ugyanakkor dinamikus, inhomogén és anizotróp is. Hogyan oldható fel egy ilyen ellentmondás? A konvencionális elemző gondolkodással sehogyan sem. De ha felbontjuk ezeket az állításokat elemi összefüggéseikre, hozzátesszük azokat a rejtett ismereteket, amelyekre a mindennapi tapasztalásaink során kimondatlanul és észrevétlenül teszünk szert, majd ezek alapján kezdünk el újra következtetni, akkor lehetséges a feloldás és a megértés.

Nézzük meg, hogy hogyan. Az állítás első része azt mondja, hogy a világunk mozdulatlan, anyaga egyenletes eloszlású minden irányban, ugyanakkor azt is, hogy mozog, eloszlása nem egyenletes, és kitüntetett irányok léteznek benne. Az állandóságot magunk tapasztaljuk minden nap, hiszen az anyag állandósága a létünk alapja. De ugyanakkor a mozgást is tapasztaljuk, amely megint csak a világunk jellegzetessége, a kettő tehát egyszerre áll fenn, és nincs ellentmondásban egymással. Már ennyi is elég ahhoz, hogy rájöjjünk: eleve egy olyan világ képét kell megalkotnunk, amelyben mindkét állítás igaz, hiszen mindkettő tapasztalati tény.

Nézzük meg, hogy mi akadálya van annak, hogy ilyen képet alkossunk a világról. Legtöbbször az, hogy néhány igen lényeges dolgot már a kezdeteknél nem vettünk figyelembe. Ezek hiányát pedig azért nem vesszük észre, mert a világképünk alapját képező axiomatikus állítások maguk alá temetik a hiányukat. Az axiómák ugyanis éppen azért axiómák, mert igazságuk tartalma nem kérdőjelezhető meg. Ezzel teszik lehetetlenné, hogy mögéjük lássunk, hogy megértsük, hogyan is jöttek létre.

Nagyon sok ilyen alapigazságnak tekintett megfogalmazással élünk. A kultúrális besulykoltságuk miatt nem vesszük észre, hogy nem igazságok, hanem sokszor közmegegyezésen alapuló alaptalan kijelentések. Egy példa: A kivétel erősíti a szabályt. Ez természetesen nem igaz állítás, és eredetileg nem is így szólt. Éppen az ellenkezője volt: A kivétel lerontja a szabályt! Ma mégsem ebben az értelemben használjuk. Nos, a rendszerlogika ezeket a hibákat küszöböli ki a világképünk alapjait jelentő igazságokból. Ennek a segítségével sikerült felismerni azt, hogy az anyag tulajdonságai közül egy rendkívül lényeges körülményt mind a mai napig figyelmen kívül hagytunk: a formát, és az ebből fakadó összefüggések tömegét. Noha a mindennapjaink része a forma, a világegyetem keletkezéséről és működéséről kialakított képünkben semmilyen szerepet nem kapott.

A morfológia ezt a hiányosságot pótolja a számunkra. A morfológia nem önálló tudomány, és önmagában semmire nem használható. Ha azonban felismerjük, hogy mindennek, ami anyagból van, azaz térfogata (kiterjedése) van, ami az anyagnak az adott mennyiségét foglalja magába, annak valamilyen formájának is kell lennie, akkor a morfológia alkalmazását mindenben , ami anyagi, nem kerülhetjük el. Ha kihagyjuk a számításból, akkor bizonyosan tévedünk. Az elemi összefüggés tehát, amit a rendszerlogika alkalmazásával felismerhetünk az: bármi, ami anyagból épül fel, formával rendelkezik. A való világban anyag nélkül forma nem létezhet, de anyag sem létezhet forma nélkül. A képzeletben természetesen lehetséges anyag forma nélkül, és fordítva, de annak semmi köze a világ tapasztalati valóságához.

Ennek az egyetlen felismerésnek is messzire vezető következményei vannak. Abban a pillanatban, hogy a formát felvettük az anyag elidegeníthetetlen tulajdonságai közé, tudomásul kell vennünk, hogy ennek a hatásait végig kell vezetnünk minden eddigi, az anyaggal és működésével kapcsolatos elképzelésünkön. Ahogyan a való életben jól tudjuk, hogy az asztal nem szék, noha rá lehet arra is ülni, a forma bevezetésével rá kell jönnünk, hogy a forma szorosan összefügg a funkcióval, és egy test, egy tárgy viselkedésével a rá ható erőkkel szemben.

A forma és az anyag más tulajdonságainak összefüggéséhez vegyük a következő példát. A rugalmasságot, vagy a merevséget az anyagnak tulajdonítjuk, és jól ismerjük a két jelenség különbözőségét abból, ahogyan a merev testek és a rugalmas testek viselkednek a napi tapasztalat során. De azt is tudjuk, hogy egy rugalmas kocka alakú radír, és egy ugyanolyan anyagból levő tömör labda egészen másképpen fog viselkedni, ha leejtjük. Nem csak a padlóval való érintkezéskor, hanem még akkor is, amikor már abbahagyták a mozgásukat. Mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy ezeket az eltéréseket kizárólag a formájuk közötti különbség okozza, mert ez mindenki által megtapasztalható, megismerhetó, megismételhető tapasztalati tény, azaz megfelel még a szigorú tudományos követelményeknek is. Helyesebben: a tapasztalati tényeket nem lehet a tudomány állásával ellentétben állónak tekinteni.

Miért is nem feltételeztük akkor eddig azt, hogy az atomok, és a még náluk is kisebb részecskék egyes, ezekhez az eltérésekhez nagyon hasonlóan eltérő viselkedését azok formája is okozhatja? Mert ez egy olyan rejtett ismeret bennünk, amelyet a rendszerlogika implicit ismeretként ismer. Ezek azok az ismeretek, amelyek a véleményünk alkotása során jelen vannak ugyan, de anélkül vesszük figyelembe, hogy pl. egy jelenség meghatározásába belefogalmaznánk. Ezért nem alkalmaztuk eddig a tapasztalati ismereteket a világ folyamatainak leképezésében. Nem tudtuk tudatosan, hogy tudjuk.

A forma szerepének felismerése, és az implicit ismeretek felszínre hozása, valamint beszámítása mellett van még két faktor, amelyeket szintén tudatosítanunk kell ahhoz, hogy az új világképet megalkothassuk, vagy legalább megérthessük. Ezek egyike pedig nem más, mint az, hogy a világban minden, ami anyagi, a méretétől függetlenül azonos hatásokra azonos módon viselkedik. Jelenleg nincs olyan tapasztalati tény, amely ennek az állításnak ellentmondana. Elmélet természetesen van ilyen, de szerencsére nem a világ működik az elméletek elvárásai szerint, hanem az elméleteknek kell megfelelniük a tapasztalati tényeknek.

A másik faktor pedig a formából fakad. Ez pedig a felület. Amennyiben egy testnek formája van, akkor felülete is van. Miért is lényeges ennek a kihangsúlyozása? Azért, mert a tapasztalati tényekből levonható, hogy az anyagi testek a külső hatásokra mindig a felületeiken keresztül reagálnak. Ezért a világkép megalkotása során a felületet minden esetben határfelületként fogjuk kezelni. Különösen azért is, mert ezzel tudatosítjuk, hogy a test határfelületén belül a testre jellemző sűrűségű anyag van, azon kívül pedig szintén valamilyen anyag található még akkor is, amikor azt konvencionális eszközökkel nem észleljük.

Ennyit előre bocsátva úgy gondoljuk, hogy az új világkép kialakítása megkezdhető. Az alapok és az eszközök rendelkezésünkre állnak. Ezt követhetik nyomon ennek a honlapnak az oldalain, de akár részt is vehetnek benne, ha kedvük van hozzá.