Nukleáris morfológia

Egy kijelentés, ami akár a honlap mottója is lehetne: A valóság mindig a szemünk előtt van, csak nem tanultuk meg meglátni. Helyesebben elfelejtettük a valóságlátás képességét. Ez a képesség az, amit harmadik szemnek neveznek, és önállóan szervként hiábavalóan keresnek. Ez a képesség az, amit elvesztettünk, mert a valóságot 2000 éve elfedi előlünk a valóságként tanított látszat. Az a kondicionálás, amit mindenki megkap, aki ma a világra születik. A valóságra vakok látásmódja, amit mindenkinek megtanítanak az iskolában. A következő írás ennek egy jó példáját mutatja be. Amellett, hogy megmutatja a valóságot a gravitációs elméletek kérdésében, rámutat arra is, hogy mennyire vakok vagyunk a valóságra, még ha az a szemünk előtt van is.Kezdjük azzal, hogy a Hold gravitációjának „erősségét” a jelenleg elfogadott és tanított spekulatív elméletek a Föld gravitációja kb. egy hatodának kalkulálják. Erre az értékre mindenféle számításokkal jutnak, amelyek alapját szintén spekulatív elképzelések adják. Erre nem térünk ki részletesen, hiszen minket a valóság érdekel, és nem az, hogy arról mások mit és hogyan gondolnak. A valóságot pedig nem elmélkedések, hanem mérések, lehetőleg közvetlen – spekulatív elemet nem tartalmazó – mérések útján lehet megismerni.

Azt viszont előre kell bocsátanunk, hogy ha a mérést spekulatív módon, egy elmélet igazolása érdekében tervezik meg, akkor az már spekulatív elemet is tartalmaz. És azt is előre kell bocsátanunk, hogy – noha állítólag több alkalommal járt ember a Holdon – ottlétük alatt egyetlen közvetlen vagy összehasonlító mérést sem végeztek arra nézve, hogy mekkora a Hold gravitációja abszolút értékben, vagy arra, hogy az mekkora a Föld gravitációjához viszonyítva. Így tehát tény, hogy a Földéhez hasonló módon szándékosan soha senki nem mérte meg a Hold gravitációját, ami rendkívül meglepő, hiszen egy alapvető tudományos elmélet igazolását jelentené.

Joggal merülhet fel a kérdés, hogy miért nem tették meg. Ez minden értelmes embernek eszébe kellett volna jusson, amikor embert küld a Holdra. Kivéve, ha… Ha például a tudósok inkább hit alapon működnek, és nem empirikus mérésekre alapozzák az elméletüket, hanem isteni parancsolatok rangjára emelt axiómákra, tudományos szaktekintélyekre, amelyek nem igényelnek igazolást, sőt! Ellenőrzésük szentségtörés számba megy. Egy másik lehetőség, amire gondolni sem szeretnénk az, hogy lehetséges,: mégsem járt ember a Holdon. Egy harmadik lehetőség pedig az, hogy szándékosan nem mérik, mert akkor kiderülne, hogy az elméleteik és a mért valóság nem egyezik. A negyedik lehetőség pedig az, hogy megmérték, de az előbbi okból nem hozzák nyilvánosságra. Ezek megmagyaráznák, hogy miért nem jutott eszébe senkinek egy egyszerű rúgóhoz rögzített súlyt felküldeni valamelyik Apollóval, vagy egy ejtési kísérletet beiktatni a tudományos programba. Mindaddig, amíg a valódi ok nem tisztázódik, ezek a lehetőségek nyitva állnak, még ha egyesek közülük összeesküvés elméletnek tűnnek is.

De még nem késő! Könnyű tisztázni a helyzetet azzal, hogy elvégzik a hiányzó méréseket.  Az oroszok és a kínaiak mellett ugyanis a legújabb hírek szerint a NASA is tervezi, hogy újra embert küld a Holdra. Lehet versengeni, hogy ki végzi el hamarabb a méréseket. A NASA negyven éve nem tette meg. Még azt sem tette meg, hogy a visszahozott bizonyítékok alapján itt a Földön folytassa le az elmulasztott méréseket.

Visszatérve a témához: a megállapításunk mindezek ellenére csak annyiban igaz, hogy nem végeztek az Apolló tudományos programban tervezett közvetlen vagy összehasonlító gravitáció mérést, és csak azzal együtt igaz, hogy a tudományos programban szerepel egy olyan gravitációs mérés (és az ehhez szükséges műszer), amely Einstein gravitációs elméletének, és az abból fakadó spekulatív következményeknek az igazolására szolgálhat. És azzal együtt igaz ez az állítás, hogy a tudtukon kívül, előre nem tervezetten mégis csak elvégeztek egy olyan kísérletet, amely utólag ugyan, de lehetőséget nyújt a Hold gravitációjának közvetlen megmérésére a kísérletet dokumentáló, a Földre visszajuttatott videofelvétel alapján.

Lehetnek olyanok az olvasók között, akik már ennyiből is rájöttek, hogy ez a kísérlet az Apolló 15 legénységének Kalapács és Toll néven elhíresedett szabadesési kísérlete, amellyel Galileo Galilei azon állítását igyekeztek igazolni és demonstrálni, hogy a szabadon eső testek a tömegüktől függetlenül, légellenállás hiányában, azonos magasságból leejtve ugyanannyi idő alatt (egyszerre) érnek földet, illetve jelen esetben holdat. Mivel ez a kísérlet a gravitációs teóriák egyik alapja, hiszen ha igaznak bizonyul, akkor az az állítás is igaz, amit a fizika már régóta tanít, hogy a gravitáció olyan erő, amely a különböző tömegű testeket azonos sebességgel gyorsítja, rendkívüli jelentőséggel bír.

Röviden: ezzel a kísérlettel igazolva látják az elfogadott gravitációs elmélet helyességét, hiszen a kísérlet sikerült, valóban azt mutatta, amit Galileo Galilei megjósolt, de a valóságban kipróbálni csak a Holdon sikerült. A kísérletről készült videót a következő helyeken lehet megnézni: http://www.youtube.com/watch?v=5C5_dOEyAfk, vagy itt http://www.youtube.com/watch?v=KDp1tiUsZw8, de a hitelesség kedvéért főként a NASA-nál itt http://nssdc.gsfc.nasa.gov/planetary/lunar/apollo_15_feather_drop.html és itt http://www.hq.nasa.gov/alsj/a15/video15.html.  

A kísérlet lényegében abból áll, hogy David Scott parancsnok az egyik kezében egy 1,32 kg-os alumínium geológus kalapácsot, a másikban egy 0,03 kg-os sólyomtollat tart kb. 1,6 m magasságban maga előtt, és azokat egyszerre ejti el. A két tárgy pedig valóban egyszerre éri el a Hold felszínét. Ezt Scott egyik űrhajóstársa rögzítette videofelvételen. A kísérlet adatait a NASA számára készített előzetes tudományos jelentés vonatkozó részéből vettük, amely eredetiben így szólt:

“During the final minutes of the third extravehicular activity, a short demonstration experiment was conducted. A heavy object (a 1.32-kg aluminum geological hammer) and a light object (a 0.03-kg falcon feather) were released simultaneously from approximately the same height (approximately 1.6 m) and were allowed to fall to the surface. Within the accuracy of the simultaneous release, the objects were observed to undergo the same acceleration and strike the lunar surface simultaneously, which was a result predicted by well-established theory, but a result nonetheless reassuring considering both the number of viewers that witnessed the experiment and the fact that the homeward journey was based critically on the validity of the particular theory being tested.”

Joe Allen, NASA SP-289, Apollo 15 Preliminary Science Report, Summary of Scientific Results, p. 2-11

Forrás: http://nssdc.gsfc.nasa.gov/planetary/lunar/apollo_15_feather_drop.html

De érdemes is alaposan megnézni a videót, mert benne a valóságot csak akkor láthatjuk meg, ha magunk is megnézzük a saját szemünkkel, és feltéve a képzeletbeli valóságlátó szemüvegünket, másként is megnézzük, mint azzal a szemlélettel, amellyel elénk tárják. Kérem, senki se gyanakodjon, szó sincs hamisításról, amit most esetleg le akarnánk leplezni. Csupán arról van szó, hogy azt is meg akarjuk mutatni, hogy ez a kísérlet másra is alkalmas, mint Galilei állításának igazolása. Ehhez azonban kell egy kis ismereti háttér.

A valóság az, hogy a gravitációt kétféle módon tapasztalhatjuk meg itt a Földön. Az egyik a testek súlya, amellyel a gravitáció a Föld felszínéhez nyomja a testeket. A másik a Föld felszíne felett „szabadon” azaz csak gravitációs hatás alatt eső testek gyorsulása. Ezek ugyanis olyan tények, amit bárki megtapasztalhat, ellenőrizhet egy mérleggel, vagy egy egyszerű ejtési kísérlettel. Tény ugyanis, hogy egy magasról leejtett tárgy minden másodpercben a korábbinál nagyobb sebességet ér el, azaz gyorsul. Ez a jelenség a gravitációs gyorsulásnak nevezett tudományos nünüke alapja.

Ebbe a nünüke kérdésbe most azért nem megyünk bele részletesen, mert a belőle levont és indokolatlanul kiterjesztett következtetések részét képezik a valóságot elfedő látszatnak, ezért kár lenne azokat megismételni, és a valóságlátásunkat ezzel most elrontani. A lényeg csak annyi, hogy a Föld felszínén leejtett (bármilyen tömegű) test az első másodpercben kb. 5 métert esik egyre gyorsulva. Az egy méter magasságból ejtett testek pedig a távolságot mintegy fél másodperc (0,47) alatt teszik meg. Amint majd látni fogjuk ennél pontosabb értékekre nem is lesz szükségünk.

Ahhoz, hogy továbbléphessünk, most fordítsuk le, hogy mit is jelent az a feltételezés (kalkuláció, spekuláció), hogy a Hold gravitációja a földinek kb. egy hatoda. Azt jelenti, hogy úgy vélik: a Holdon a testek lassabban gyorsulva esnek, mint itt a Földön, és annyival lassabban, ami ezt az értéket kellene, hogy kiadja. De mivel ez csak egy elmélet kiterjesztése, amit eddig senki nem ellenőrzött le a gyakorlatban (csak most, és azt is csak véletlenül), ez nem feltétlenül igaz. Csak annyi az igaz, hogy az elméleti számítások szerint ennyinek KELLENE lennie, HA a kiinduló feltételezések, következtetések és összefüggések igazak. A földi gyorsulási értékeket és a misztikus gravitációs állandót alapul véve így a Holdon az egy méter magasból leejtett testnek 1,12 mp alatt, az 1,6 m magasból leejtett testnek pedig 1,41 mp alatt KELLENE elérnie a Hold felszínét.

Itt az idő, hogy pótoljuk a NASA mulasztását, és mérés útján tudjuk meg, hogy mekkora a Hold gravitációja.

Ezt most végre van lehetőségünk személyesen is ellenőrizni. Nem kell mást tennünk, mint megnyitni a fenti elérhetőségek valamelyikén a NASA által közzétett videót, és egy stopperórával a kezünkben jó sokszor megmérni azt az időt, ami alatt a David Scott által leejtett két tárgy eléri a Hold felszínét. Minél többször mérünk, annál pontosabb lesz az eredményünk. Legjobb, ha elhagyjuk a legnagyobb és a legkisebb mért értéket, és a megmaradt értékeket kiátlagoljuk. Amint majd meglátjuk, ekkora pontosság is elegendő lesz, mert nem arról van szó, hogy a számított és a mérhető holdi gravitáció között néhány százaléknyi a különbség, amit betudhatunk mérési hibának. Szó sincs erről: a mérhető érték a többszöröse, mintegy két és félszerese a kalkulált elméleti értéknek!

A Nukleáris Morfológia Kutatócsoport tagjai által egymástól függetlenül (nagyon sokszor) mért értékek mindegyike 0,9 másodperc körülinek mérte azt az időt, amely alatt a videón az 1,6 m magasról leejtett kalapács és a toll elérte a felszínt, azaz a Holdon sokkal gyorsabban esnek a tárgyak, mint azt a tudósok az elméleteik alapján kalkulálták! Az ezzel az értékkel számított G érték pedig 250%-a kalkulált G értéknek. A Hold gravitációja a mérés szerint ugyanis éppen 40%-a a földinek, és nem 17%-a (1/6) ami a Holdnak szintén nem mért, hanem elméletek alapján kalkulált méreteivel és sűrűségével nagyon nem vág össze!

Azaz hatalmas hiba van a Hold méret és sűrűség adatai körül, ami azért nagyon lényeges, mert MINDEN naprendszerrel kapcsolatos további értéknek a Föld és a Hold távolsági és méret adatai képezik az alapját, amint ezt már a „Zsugorodik a Naprendszer?” című írásunkban is kifejtettük.

Akiben pedig esetleg felmerülne a kétely, hogy ha a számítások ennyire tévesek, hogyan voltak képesek eljutni a Holdra, és onnan visszajönni, annak a következőket ajánlom. Gondoljon bele, hogy a Hold 2,5x közelebb van, mint kalkulálták. A Hold 2,5x kisebb, mint gondolták. A fény az űr vákuumában 2,5-szer lassabban terjed, mint a levegőben. (Lásd Zsugorodik a Naprendszer? c. írásunkat.) Tehát: hiába 2,5x kisebb a rakéták tolóereje is az űrben, mint a légkörben, a Hold jóval közelebb van és nincs légköre, ami miatt nagy tolóerő kellene az elhagyásához. És hiába 2,5x nagyobb a Hold gravitációja, mint a számított érték, a Hold olyan kicsi, hogy már egy-két holdátmérő (1200-2500 km) távolságban a felszínétől a gravitációja szinte nulla, mert ilyen távolságban a gravitációs áramlásnak már csak mérhetetlenül kicsiny szeletét képes kitakarni.

Azaz, az azonos tőről – FÉLREÉRTÉSBŐL – fakadó elméleti számítási hibák értékei éppen kiegyenlítik egymást. A mérések és az elméletek között rendre felbukkanó 2,5-szeres különbség pedig arra utal, hogy az elméletekben ekkora hibát okozott a valóság szisztematikus FÉLREÉRTÉSE. A Hold gravitációja tehát nem növekszik, mert soha nem is volt akkora, amekkorának vélték. Csupán a gravitáció mibenlétének félreértéséből eddig rosszul kalkulálták ki azok, akik nem a valóságot, hanem csak a látszatot látják.

Sajnálatos, hogy ma már ilyesmire is rutinszerűen gondolni kell, de az igazsághoz (ami szerintünk a valóság hű képe) az is hozzátartozik, hogy mindez csak akkor igaz, ha valóban járt ember a Holdon, és ha ezt az ejtési kísérletet valóban a Holdon végezték el, és ha a videó valós időben rögzítette az eseményeket, és ha a videót utólag sem hamisították meg.