Téma: 
Címkék: 
Szent István király legendái
Ha Szent István király írásokból megismerhető alakját a római katolikus egyház szemszögéből nézzük, akkor kétségkívül szent! Ez azonban az egyháznak nem volt elég, túllőttek a célon. Az is kellett, hogy egyben ő legyen az első, koronás királya is a pogány magyaroknak. Ennek járunk utána a legendáiban, ahol ennek folyamata jól nyomon követhető.
Elöljáróban annyit, hogy Anonymusnál Árpád fejedelem halála kapcsán azt olvassuk szó szerint: „post conversionem hungarorum”, azaz a magyarok áttérése után emeltek kápolnát Árpád sírján. Tehát már előtte is keresztények voltak, csak nem római katolikus keresztények. Nem megtértek, hanem áttértek. Ha azt nézzük, hogy István a 11. század elején uralkodott, Anonymus pedig a 12. század vége felé alkotott, akkor nagy közöttük időben a távolság. De ha tudjuk, hogy István legendái Könyves Kálmán idején, az ő parancsára íródtak, akkor ez a távolság igencsak lecsökken. Anonymus igen jól tudhatta, hogy az Istvánnak tulajdonított tettek nem kis részét Kálmán király végezte el. Ő térítette át a magyarokat vagy a szkíta vagy a görög kereszténységről a rómaira.
De nézzük a legendákat. A Kis legenda még egyértelműen alkalmatlan a király szentségének kidomborítására. Konkrét csoda viszonylag kevés van benne, és még a születés/névadás csodáját sem említi. Inkább életrajza a királynak, mint legenda. Ráadásul Gézát királynak mondja, aki csak eleinte pogány, hiszen ő is és családja is megkeresztelkedik, hadainak vezéreit is megtéríti, pártolja a keresztényeket, templomokat épít és püspökségeket alapít. Fia, István csupán megújítja és megajándékozza Fehérvárban az általa építeni kezdett Szűz Mária bazilikát, amelyben később eltemették. László király idején a sírjánál időközben tapasztalt csodás gyógyulások hatására testét felemelték, elvitték és ezüst tartóba zárva, reá pecsétet ütöttek. Pápai engedélyről, oltárra emelésről, szentté avatásról nem szól a legenda. A királyt a legenda egyetlen egyszer nevezi szentnek, amikor a bevezetőjében „felette szent István hitvallónak” mondja.
Nem úgy a Nagy legenda! Abban már Géza csak fejedelem, és igaz, hogy Jézusban is hisz, de belesüpped a pogány életmódba. Pártolja a keresztényeket, meg is keresztelkedik. Csodás látomás adja tudtára, hogy nem ő, hanem majd a fia fogja megtéríteni a népet, és püspökségeket alapítani, ami neki nehézséget okozott. Helyette addig is a hozzá érkező, a látomásban megjövendölt Adalbert püspök térít. Ebben a legendában sem szerepel még az anya látomása az első vértanú Szent Istvánnal, akiről a születendő fiúgyermeke majd a nevét kapja. Apja halála után öt évvel az ifjú uralkodó megkapja a pápától az apostoli áldás levelét, és a papok királlyá koronázzák. Tehát a pápa kegyelméből és engedélyével lett a pogány magyarok első királya. Megalapítja az esztergomi érsekséget, a pápa jóváhagyásával, az általa alapított 10 püspökség élére. Asrikot nevezi ki első érseknek. Szent Márton tiszteletére Pannónia Szent hegyén monostort építtet, amit gazdagon megadományoz. Királyságát Szűz Mária gyámsága alá helyezi, és tiszteletére Fehérváron bazilikát kezd építtetni.
Rómában és Jeruzsálemben kolostort, Konstantinápolyban templomot építtet a boldognak nevezett király. Széles körben jótékonykodik, élelmet és pénzt oszt a szegényeknek. Bélben monostort alapít, ahol a Velencéből érkezett Gellért szerzetesi életét kezdi. Isteni közbeavatkozás hatására csata nélkül győzi le a Konrád vezette germán seregeket, amelyek az országára akartak törni. A sokszor boldognak nevezett István, isten embere, ám fiai mégis meghalnak. Megmaradt fiának, Imrének szóló intelmeit a legenda megelőlegezve felsorolja. Imre halála megtöri, láz veri le a lábáról, és meghal. Halála előtt az egyház nagyjainak kinyilvánítja akaratát, hogy Pétert, nővérének fiát válasszák királlyá. A legenda a király szentté avatásáról nem szól.
A koronát a király szentségére a Hartvik püspök által Kálmán király megrendelésére írt legenda kompozíció teszi fel. Szinte szó szerint veszi át a Nagy legenda szövegét, kiegészítve a Kis legenda egyes részleteivel, és kibővítve a király szentségét alátámasztó új történetekkel. Ez lesz csak elfogadható Kálmán király, a legenda megrendelője, és az egyház számára. Nézzük, miért! A legenda bevezetője már eleve Szent Istvánnak nevezi a királyt, és a magyarok apostolának. Ebben a legendában már szerepel István anyjának látomása Szent István első vértanúval. Így lesz István Gézának istentől megjövendölt fia. István a katonaságának vezéreit megtéríti, amit a kis legendában még az apjának tulajdonítottak.
A Nagy legendából már ismert pápai koronaküldési legenda ebben kiegészül azzal, hogy a keresztet azért kapta hozzá, mert apostoli. A pápa idézett szavai szerint Krisztus apostola, mert annyi népet térített meg. A frissen felkent király mindjárt törvényeket is hoz a bűnök ellen. Állandóan és bőségesen ad adományokat az egyháznak. Sebestyént teszi meg esztergomi érseknek, akit csodásan elmúló vaksága idején ideiglenesen Asrik kalocsai püspök helyettesít. A hívő király minden cselekedetét istennek szenteli. A fehérvári Szűz Maria templomot saját templomának tartja meg, és kiveszi a püspökök joghatósága alól. Halálos ágyán, utolsó szavaival lelkét a szűzanya kezeibe ajánlja.
Asrikot, akit Anastasiusnak is nevez a legenda, a király a Nagy legendával ellentétben nem esztergomi érsekké, hanem kalocsai püspökké teszi, mintha az nem lenne már érsekség. Asrikot Rómába küldi a kinevezett püspökök pápai megerősítése végett, és hogy a pápától neki koronát kérjen. Itt következik a korona csoda, az eredetileg a lengyeleknek szánt korona Istvánnak küldése látomás alapján. Végül is a pápától koronát és keresztet kap, nem lándzsát! Megkoronázzák, törvényeket hoz, és Gizellát, Civakodó Henrik (akit a legenda Jámbornak nevez) húgát (valójában lányát) veszi feleségül.
Innentől Hartvik legendája csupa olyan dologról tudósít, amelyek nem szerepeltek az előző két legendában. Elsőként leírja a király temetését Fehérváron, abban az egyházban, amit ő kezdett el építtetni, de meg nem volt felszentelve. A felszentelés után a király testét az épület közepén, fehér márványból faragott szarkofágba tették, amelyben negyven évig háborítatlanul nyugodott. A sírja körül csodás gyógyulások történtek. Negyven év múltán „a római szék intézkedéséből apostoli levéllel elrendelték, hogy mindazoknak a testét felemeljék, kik Pannóniában a keresztény hit magvait igehirdetésükkel vagy intézkedésükkel hintve, azt Istenhez térítették.” Erre hivatkozással indul meg a szentté avatása.
Ezután következik a Szent László elrendelte jól ismert felemelési legenda, amely csak Salamon elengedése árán lesz sikeres. Hartvik itt az előbbiekkel ellentétben elárulja, hogy a király sírját egy padlóba süllyesztett kőlap jelezte, melyet felemelve lehetett lemenni a koporsóhoz. Egyértelműen leírja, hogy a koporsóban csak csontokat találtak, amit a legtisztább fehér gyolcsba gyűjtöttek össze, és vele az oltárhoz visszatértek. A felemeléskor történt csodák mellett Hartvik leírja a Szent Jobb előkerülésének csodáját is, egy árulkodó nevű, Mercuriusnak (a tolvajok istene) nevezett pap közbejöttével. Ezután Hartvik maga is elmélkedik egy kicsit ezen a csodán, hogy a kar hogy maradhatott épen, amikor a test többi része eloszlott. Ezt azonban betudja annak, hogy az alamizsnát osztó kéz Isten kegyelméből méltán maradhatott épen. Ezzel fejeződik be a legenda.
Megjegyzés:
A legendákat megrendelő Könyves Kálmán királyról tudjuk, hogy uralkodói programjának leghangsúlyosabb eleme a szentistváni minták követése volt. A Tarcali zsinat előszava szerint Kálmán István király művének folytatója, továbbépítője. Fiát is István névre keresztelteti! II. Orbán pápa a hozzá írt levelében Kálmánt államalapítónak nevezi.
Akármikor is történt, Szent László, vagy Könyves Kálmán idején, István szentté avatása helyi, pápai közreműködés nélküli kanonizáció volt. Szentségét 1096-ban és 1102-ben sem említik a pápai dokumentumok! II. Orbán vallásos fejedelemnek, II. Paschalis pápa pedig boldog emlékezetű jámbor királynak írja. Gergely pápa egyenesen vitatta a királyok szentségének lehetőségét. Egyetlen kivételes eset létezik 1100-ból, Szent Knut dán királyé, akit külön kérésre, kivételes pápai engedéllyel avattak szentté.
István királyt a kánonjog szabályai szerint csak 1686-ban, Buda visszafoglalása és a török kiverése után nyilvánították katolikus szentté I. Lipót kérelme alapján, IX. Ince pápa engedélyével. Ince szeptember 2-re, Buda felszabadításának napjára tette az egész egyházra kiterjesztett ünnepét, bár ma a világegyház augusztus 16-án, a magyar egyház pedig a hagyományoknak megfelelően, augusztus 20-án emlékezik rá.