Nukleáris morfológia

A Dinamikus Univerzumnak a honlapon összeálló Morfológiai Modelljében számtalan olyan ismert fogalom szerepel, amelyeket a morfológiai és rendszerlogikai szemlélet miatt újra meg kellett határozni. Emellett megjelennek olyan fogalmak is, amelyek eddig nem szerepeltek a kozmológiai modellekben és elméletekben.

Ez az oldal fogja tartalmazni a fogalmi meghatározásokat, ezért folyamatosan fog bővülni a tartalom bővülésével. A legújabb meghatározások az oldal elején találhatók.

Hullám alatt a hatásoknak a közegeken keresztül történő terjedését értem. A hullámot ezért a közegeken belül mindig a közeget alkotó részecskék sűrűsödéseinek és ritkulásainak ritmikus váltakozásának tekintem. Ez alól kivételt képez a két közeget elválasztó határfelületen terjedő hullám, amelyet a transzverzális hullám egzetlen esetének tekintek. Ritmikus váltakozásnak azért nevezem, mert a periodikus jelző ebben a szemléletben a körfolyamatok számára van fenntartva. Mivel a hullámot nem tekintem önálló entitásnak, ezért a hullám hatását annak a közegnek a közegalkotó részecskéi hatásának tulajdonítom, amelyikben a hullám éppen terjed. Ez a határfelületen terjedő hullám esetében is így van. Soha nem a hullám hat, hanem mindig a közeg azon részecskéinek halmaza, amelyet a közeg hullámzása legutoljára megmozgatott, mielőtt a hullám kilépett volna a közegből, és belépett volna egy másik közegbe. A hullám tehát ezért nem önálló entitás, mert mindig egy vagy két közegnek a jelensége. Ezek hiányában nem létezik, mint jelenség. (Lásd a szükséges feltételeknél)

Tömeg alatt az anyagnak a newtoni értelemben vett tömegét, azaz anyagmennyiségét értem, amely az anyag mértéke, és amelyet az anyag térfogata és sűrűsége együttesen határoz meg.

Tömeghatás alatt a mozgó anyag newtoni értelemben vett tömegének és mozgásmennyiségének az együttesét értem, amellyel a környezetére (más anyagra) hatást képes gyakorolni.

Elemi magok alatt a kémiai elemek izotópjainak magjait értem, amelyek nem azonosak az atommal, amely oszthatatlan részecske.

Sűrű anyag alatt az anyag szilárd halmazállapotát értem.

Egyidejűség alatt azt értem, amikor két test, vagy jelenség a térnek ugyanazon pontján egyszerre van jelen.

Entrópia alatt az anyag szerkezetének és a mozgásnak azt a törekvését értem, hogy a legegyszerűbb, legalacsonyabb szintre és a legegyenletesebb eloszlásra törekszik.

Az entrópia elemi összefüggése kapcsolatban van a legkisebb ellenállás irányának elemi összefüggésével, és az egyensúly összefüggésével. A jelenséget tehát nem csak a termodinamikának nevezett mesterséges kategóriára tartom érvényesnek, noha kétségtelen, hogy ebben a körben jól észlelhető. Az összefüggést az univerzum minden gerjesztettségi állapotában érvényesnek tekintem. Az entrópia végállapotát az anyag szerkezetmentes egyenletes eloszlása és nulla gerjesztettségi állapota jelenti, amely egyben a kiinduló állapottal azonos. Külső gerjesztés bevitele nélkül az entrópia iránya azonos a leépülés, a Legkisebb Ellenállás irányával, és nem megfordítható folyamat. Mindaddig tart, amíg az anyag el nem éri a szerkezetnélküliség, az abszolút egyenletes eloszlás és abszolút hatóképes gerjesztés nélküli (helyváltoztató mozgás nulla) állapotot. Minden egyensúlyi állapot az entrópia helyi állapotának tekinthető.

Mozgásformák alatt az anyag mechanikai mozgásának a következő három fomáját értem: a helyváltoztató vagy haladó mozgást, a forgást (perdületet), és a pulzációt (tágulás-összehúzódás). Ezek közül a helyváltoztató mozgás hatóképes, míg a másik kettő nem, illetőleg csak a helyváltoztató mozgással együtt hatóképesek. A három együtt alkotja az anyag teljes mozgásmennyiségét. Amikor az anyag helyváltoztató mozgást végez, akkor a hatóképes mozgásmennyiségét a három mozgásforma együttes összege adja. Helyváltoztató mozgás hiányában az anyagnak nincs hatóképes mozgásmennyisége, noha maradék mozgásmennyisége továbbra is van. Ez akkor válik csak hatóképessé, amikor az anyagot külső behatás éri (más anyag helyváltoztató mozgásának hatása). Ezért az entrópia végállapota nem abszolút gerjesztés és mozgásmennyiség nélküli állapot, csupán hatóképtelen állapot.

Hatóképes mozgásmennyiség alatt az anyag munkavégző képességét értem. Azt, hogy más anyagon munkát képes végezni, azaz gerjeszteni képes más anyagot valamilyen módon. Az energia, mint önálló entitás (mivel pusztán képzetes fogalom) ebben a rendszerben semmilyen formában nem jelenik meg. Az energia, ha már ezen a néven kell megfogalmazni, ebben a rendszerben nem más, mint az anyag mozgásából fakadó hatóképesség. Az a képessége, hogy mozgásával más anyagot is mozgásba tud hozni azzal, hogy a mozgását annak átadja. Energia tehát sohasem „szabadul fel” , csupán a mozgásmennyiség egyik formája alakul át egy másik formává, és terjed tovább egy közegben. Mivel az energia a mozgás mennyiségének mértékéhez alkotott segédfogalom, és mivel a fogalmak nem hatóképesek, ezért az elemi összefüggésekkel operáló rendszerben nem alkalmazható. Az energia, mint fogalom az anyagtól elválasztható, ami tévútra tereli a következtetési rendszert, bármi legyen is az, míg a mozgás az anyagtól nem választható el, ezért elemi összefüggésként minden következtetési rendszerben használható.

Mozgásállapot alatt az anyag teljes mozgásmennyiségének mozgásfajták szerinti aktuális megoszlását értem.

Hőmérséklet alatt az anyag gerjesztettségének azt a szintjét és formáját értem, amelyet az ember hőérzetként érzékel.

Határsebesség alatt a közegek típusától függő azon sebességet értem, amelyet sem az adott közeg közegalkotó részecskéi, sem a benne terjedő hatások nem képesek meghaladni. Az atomi közeg (ősközeg) belső határsebessége a fénysebesség, a levegőé a hangsebesség, stb.

Határfelület alatt a különböző mozgásállapotú közegeket elválasztó réteget értem, amely minden esetben a sűrűbb közegnek a hígabb közeg felé eső legkülső rétege.

Irányított tér alatt a térnek azon részét értem, amelyben valamely, minden testre és folyamatra kiható hatás érvényesül. Abszolút irányítatlan tér alatt a térnek azt a részét értem, ahol semmilyen irányító hatás nem érvényesül. Ez egyedül az univerzum statikus részében előálló állapot, amely egyben az entrópia végállapota is.

Térirányítás alatt minden olyan hatást értek, amelyek a tér egy adott részében található minden testre, minden közegre és minden folyamatra kihat, függetlenül attól, hogy az melyik, és milyen közeg hatása. Térirányító hatás pl. a gravitáció és a mágnesség.

Gerjesztési vagy gerjesztettségi állapot alatt az anyag mozgásmennyiségét, azaz hatáspotenciálját, valamint az anyagnak ebből fakadó tulajdonságváltozásait értem. (Pl. halmazállapot, gerjesztettségi állapot, „töltés”, térirányító képesség, stb.)

Ősatomi közeg alatt a világegyetem kezdeti, az entrópia abszolút végállapotában levő, ősatomok alkotta közegét értem.

Ősatom alatt az anyag legkisebb, oszthatatlan részecskéjét értem.

Egytest alatt a sűrű anyagból álló fizikailag összekapcsolt testeket értem.