A Szilárdak-e a fizika kísérleti alapjai? című bejegyzésben már foglalkoztunk egyszer az atomszerkezeti modellt megalapozó Rutherford kísérlettel, és megállapítottuk, hogy a kísérlet egyrészt alkalmatlan a cél megállapítására, másrészt pedig érvénytelen következtetéseket vontak le belőle. A kísérlet azonban még ennél is furcsább, amire nemrégiben hívták fel a figyelmemet. Fel sem mertem tételezni, hogy a kísérletet kigondolók és végrehajtók még más, fizikai ismereteik hiányára utaló hibákat is elkövethettek. Pedig úgy tűnik, hogy további problémák is vannak a kísérlet körül, ami egyre furcsább képet fest a fizikai elméletek megalapozottságáról. Ezt járjuk körül ebben a bejegyzésben. Tovább »
2011. június 8.
33 Jóslat újra
Aktualitása miatt kicsit kibővítve megismételjük a jóslatokat.
Ez az írás a „Mi történik most a világunkkal” című írásban megfogalmazott kozmológiai és kozmogóniai modell alapján ad előrejelzéseket, ha úgy tetszik, jóslatokat arra nézve, hogy mire lehet számítani abban az esetben, ha a Nap örvényrendszere valóban egy újabb anyaggyűjtési szakaszba került bele. Továbbá tartalmazza azokat a jeleket, amelyeket a jelenlegi észlelő rendszereinknek észlelniük kell, ha valóban egy anyaggyűjtési periódus kezdetén vagyunk. Tovább »
2011. május 21.
Szilárdak-e a fizika kísérleti alapjai?
Amint azt a rendszerlogika oldalon már kifejtettük, ugyanazokból a tapasztalati tényekből más következtetési rendszer alkalmazásával más következtetésekre lehet jutni. Sokszor olyanokra, amelyek kétségessé teszik a tudományban alkalmazott formális és szimbolikus következtetési rendszerekkel kialakított következtetések valóságalapját.
A fentiekre figyelemmel, a logikával élő embernek sajnálattal kell megállapítania, hogy a tudomány mai állását többnyire érvénytelen kísérletek eredményei és logikailag kizárt következtetések határozzák meg. A jelentősnek számító kísérletek többségében vagy nem zárták ki a kísérlet eredményét okozható alternatív lehetőségeket, vagy pedig tapasztalati és kísérletileg igazolt tényeket hagytak figyelmen kívül. Egyes esetekben pedig a kísérlet körülményeit úgy választották meg, hogy azok nem igazodnak a természetben előforduló körülményekhez, vagy olyan következtetéseket vontak le a kísérlet eredményéből, amelyeket logikusan nem lehetett volna. Nézzünk meg egyenként néhány ilyen esetet. Tovább »
2011. május 11.
A csodálatos szilícium
Ismert, hogy a szilícium rendkívül sok vegyületben vesz részt, és a Földön található kőzetek és ásványok nagy részének alkotó eleme. Az is ismert, hogy a szénhez hasonlóan képes gyűrűs vegyületeket is alkotni. Az AFM és STM mikroszkópok alkalmazásával a szilíciumlapkák felülete már leképezhetővé vált, így lehetőség nyílt arra is, hogy a szilícium helyes formai modelljét a lehetségesek közül kiválasszuk. Ezt a folyamatot mutatjuk be a következő képeken. Látni fogjuk, hogy a helyes modell megtalálása folyamatában milyen csodálatos formavilág nyílik meg, amely a természetben is ugyanilyen sok, ha nem több variációban fordul elő a szilícium vegyületeiben. Tovább »
2011. május 8.
Képalkotás tetra-részecskékkel
A rendszerlogikai alapú világképben a részecskék gömbrészecskékre és tetra-részecskékre oszthatók, és nagyság szerint növekvő, periodikus sorozatot alkotnak. A gömbrészecskék közül már ismerjük a neutrínót, a protont és a neutront. Még nem fedeztük fel az ősatomot, valamint a neutrínó és a proton közötti, a mágnességért felelős elektrínót. A tetra-részecskék közül ismerjük a fotont (tetra-neutrínó), az elektront (tetra-elektrínó) és a Hélium atommagját, az Alfa részecskét. Nem fedeztük még fel a tetra-ősatomot. Ezek felfedezésének hiánya azonban nem akadályozhat meg abban, hogy a már ismerteket jobban használjuk a világunk megismerésére. Tovább »
2011. május 8.
Az anyag mozgásai a rendszerlogika szerint
A következőkben az anyag mindenféle állapotának mindenféle mozgását igyekszünk rendszerbe szedve leírni és megmagyarázni a rendszerlogika eszközeinek felhasználásával. A rendszerlogikai világképben az anyag és a mozgás elválaszthatatlan egymástól. ezért különösen fontos, hogy az anyag mindenfajta állapotát, és azoknak mindenféle mozgását helyesen lássuk, és helyesen is magyarázzuk. Tovább »
2011. május 3.
Újabb 3 jóslat
1) Ahogyan a Jupiter a pályáján haladva tavaly áprilisban kilépett a Nap mögül, megkezdődött a Nap egyre erősödő gerjesztése, mert a Jupiter már nem árnyékolja abból az irányból, amerre a Naprendszer a galaxisunk karjával együtt fordul és halad. Minél kevésbé árnyékolja a Napot a Jupiter, az annál erősebb gerjesztést kap. Most kezdődik a Nap szokásos aktív időszaka a 11-12 éves ciklusán belül. Az egyetlen különbség az, hogy most minden eddiginél erősebb lehet a Napot érő gerjesztés, és ráadásul állandóan erősödhet is. Ugyanakkor a Föld is előremozdult azóta a pályáján, így a Földet érő gerjesztés is egyre erősödni fog. Egyrészt a Naptól kap erősebb külső gerjesztést, amelynek a hatásai az atmoszférában jelentkeznek, másrészt pedig ugyanolyan belső gerjesztést kap, ugynabból az irányból, mint a Nap is. Ez utóbbi okozhatja a tektonikus és vulkáni aktivitás folyamatos erősödését már ebben az évben is. A Nap aktivitása más következményekkel is járhat. Nem csak a felmelegedés nőhet, hanem arra is számítani lehet, hogy az egyre hevesebbé váló napkitörések eredményeképpen egyre több helyen keletkezik zavar az elektromos és a kommunikációs hálózatokban. Tovább »
2011. április 28.
Hogyan mentsük meg az atomerőműveket…
… és magunkat az atomerőmű balesetek káros hatásaitól?
A tűzálló agyag felhasználása az atom-erőművi balesetek káros hatásainak csökkentésére és a kiégett fűtőelemek tárolásának végleges megoldására.
Az agyagok közismert tulajdonsága, hogy a szemcséik felszínén mind fizikai, mind kémiai úton atomokat és molekulákat képesek megkötni. Ezen alapul a gyógyászati felhasználásuk is. Az élő szervezetbe bekerült méreganyagokat megkötik, és így vele együtt távoznak a szervezetből. Kevésbé ismert az agyagoknak az a hatása, hogy a radioaktív anyagokat is ugyanígy képesek megkötni és eltávolítani, noha ezt is számtalan kísérlet igazolta. Még kevésbé ismert az a kísérletileg igazolt tény, hogy az agyag – azonos vastagságban – hatékonyabban árnyékolja a radioaktív sugárzásokat, még a gamma-sugárzást és a neutronsugárzást is, mint a beton, vagy az ólom. Ráadásul az agyag a betonnal ellentétben nem hőt termel a megszilárdulása (kiégése) során, hanem jelentős mennyiségű hőt von el a környezettől. Arról nem is beszélve, hogy mindenütt, szinte korlátlan mennyiségben rendelkezésre áll, és nagyságrendekkel olcsóbb és kezelhetőbb, mint más anyagok.
Az agyagot ezek, valamint más, közismert fizikai tulajdonságai együttesen teszik alkalmassá az atom-erőművi balesetek során keletkezett hátrányos következmények – sugárzás, kiszóródás, vízszennyezés, stb. – enyhítésére, a további sugárzás megszüntetésére, valamint a kiégett fűtőelemek tárolásának végleges megoldására a megfelelő technológia alkalmazásával. A technológiát a baleset jellegétől függően eltérő módon kell alkalmazni. Tovább »
2011. április 16.
33 Jóslat – Következtetések a naprendszer és a Föld jövőjére
Ez az írás a „Mi történik most a világunkkal” című írásban megfogalmazott kozmológiai és kozmogóniai modell alapján ad előrejelzéseket, ha úgy tetszik, jóslatokat arra nézve, hogy mire lehet számítani abban az esetben, ha a Nap örvényrendszere valóban egy újabb anyaggyűjtési szakaszba került bele. Továbbá tartalmazza azokat a jeleket, amelyeket a jelenlegi észlelő rendszereinknek észlelniük kell, ha valóban egy anyaggyűjtési periódus kezdetén vagyunk.
Szó nincs azonban arról, hogy olyan katasztrofális következményei lennének egy ilyen anyaggyűjtési periódusnak, mint amilyenekkel a korábbiak együtt jártak. Azok, amelyeket a Föld még fiatal korában élt át: a Mars, az aszteroida öv bolygója, valamint a Jupiter és a Szaturnusz rendszereinek kialakulását, amelyek mindegyike a földi élet majdnem teljes kihalásával járt. Még ha valóban gyűjtőperiódusról van is szó, az ma már olyan távol zajlik a Földtől, a Naprendszer igen távoli határán, hogy nem okoz meteorzápor okozta katasztrofális változásokat. Tovább »