Nukleáris morfológia

Az előző részben azt néztük meg, hogy mi fakad abból, hogy a Föld egy hatalmas tömegű pörgettyű. De csak arról az oldalról néztük meg, hogy ennek mi a következménye az anyagnak a Föld belsejében való viselkedésére. Az még hátravan, hogy körüljárjuk: ennek mi a következménye a Föld mozgására. Erről azonban később lesz szó, amikor kitekintünk a Naprendszerbe. Most folytatjuk azzal, hogy mi történik a Föld belsejében a forró magmával, és annak mi a hatása a Föld egészére. Azaz azzal a ténnyel, hogy egy forgó gömbvulkán, valójában egy bekérgesedett kis Nap külső felületén élünk.Ahhoz, hogy az arányokat helyesen lássuk, először azt kell megnéznünk, hogy a Föld belsejének anyaga hogyan aránylik a kéreghez és a felette levő légkörhöz. Most is a léptékcsökkentés összefüggéseit kell alkalmaznunk, amikor a Földet lekicsinyítjük. Mivel a Föld átmérője majdnem pontosan (Jelenleg! Erről később még lesz szó.) 12,800 km az egyenlítőnél mérve, ha emberléptékűre kicsinyítjük le, ez egy 128 cm átmérőjű gömb lesz. Ehhez fogunk viszonyítani minden más méretet.

Képzeljük el, hogy ennek a gömbnek a kérge, ha a földkéreg átlagos vastagságát 40 km-nek vesszük, csupán 0,4 cm! Még fél centiméter sincs a 128-ból! Ha a felette levő óceánok átlagos mélységét 5 km-nek vesszük, akkor azok vastagsága csupán 0,5 mm lesz! A légkör vastagságát a sűrű légkörre, azaz a troposzférára vetítve szintén kb. 10 km-rel kell számolnunk. Ez is csak egyetlen milliméter a 128 centiméterhez képest! A légkör alján elhelyezkedő, fő tömegében 100 méteren belül elférő bioszféra, amelynek csak kis része a 7 milliárd ember, csupán 0,01 millimétert tesz ki. Nem több egy vékony, szinte láthatatlan hártyánál! Érdemes ezeket az arányokat szem előtt tartani, hogy valós értékén tudjuk kezelni a tudományos híreket.

A bekérgesedett kis Napunk modellje valahogy így nézne ki, ha a fenti méretekkel modellezzük:

Kép.

Hogy az arányokat még tisztábban lássuk, térjünk még ki ezek sűrűségére is. A Föld belsejében a magma sűrűsége annyi, amennyi. Most ne foglalkozzunk a konkrét értékkel, mert később még erről szó lesz. Elég legyen annyi, hogy a sűrűsége hozzávetőlegesen úgy aránylik a kéreg sűrűségéhez, mint az olvadt vas sűrűsége a tetején úszó salakéhoz. Ténylegesen is a salakhoz hasonlóan úszik a Föld kérge a magma felszínén! A kéregnek a döntő többségét vulkanikus kőzetek teszik ki, amelyek nagy százalékban szilícium dioxidot tartalmaznak. Ennek sűrűsége 2,8 g/ccm. Vegyük a kérget ennél valamivel nehezebbnek, mondjuk 3 g/ccm-nek. A víz sűrűsége pedig 1 g/ccm. A kéreg és az óceánok tömege tehát jól láthatóan elenyésző töredékét teszi csak ki a Föld teljes tömegének még akkor is, ha a magma átlagos sűrűsége nem több mint a periódusos rendszer közepén található gyakori elemé, a vasé (7,8 g/ccm). Valójában ennél jóval sűrűbb, az Ozmium sűrűségével közel azonos, de erről később lesz szó, egy másik írásban.

Most, hogy már tisztában vagyunk az arányokkal, nézzük meg alaposabban a gömbvulkánunkat, és képzeljük el, hogyan alakulhatott ki. A látottak alapján azt mondhatjuk, hogy ugyanúgy kérgesedett be, mint minden más forró, és a felszínén hűlő folyadék, vagy olvadék. Így kérgesedik be minden olvasztott anyag, amelyből a forrás során a felszínére kikerül a salak, de így kérgesedik be a tej és a tejbegríz is. Közben a szilárduló kéreg alá szorult gázokat a felszín legforróbb, legkésőbb hűlő pontjain kipöfögi magából.

Most képzeljük el, hogy a gömbünk még mindenütt ilyen, éppen csak kezd bekérgesedni. Mi történik ezután, ha a hűlés folyamata lassú? Bizony, hosszú ideig, de egyre kevesebb helyen fog a kéreg pöfögni, miközben egyre jobban megszilárdul. Ha most összehasonlítjuk ezt a képet a Föld mai állapotával, kiderül, hogy csaknem ugyanezt látjuk. Csaknem. Van ugyanis némi különbség. Az egyik az, hogy ebből a képből hiányzik a víz a kéreg tetejéről, és hiányoznak a kéreg kiemelkedései, a vastagabb szárazföldi, és a vékonyabb tengerfenéki területei.

Ahhoz, hogy továbbléphessünk, vessünk egy pillantást a hőmérsékleti viszonyokra. A Föld belsejében uralkodó hőmérsékletet csak becsülni tudjuk, miután arról közvetlen tapasztalataink nincsenek. Abból ítélve, hogy a felszínre kijutó legforróbb láva hőmérséklete sem magasabb, mint 1200 Celsius fok, vegyük ezt az értéket 7-10.000 foknak. Pillanatnyilag nincs jelentősége a pontos értéknek, és a későbbiekben még úgyis visszatérünk rá.

Most képzeljük el, hogy a már bebőrösödött tejünket vagy tejbegrízünket újra elkezdjük forralni. Mi történik a kéreggel? A kéreg nem olvad újra, hanem szabálytalan vonalak mentén felrepedezik, és széjjelúszik (Ha van helye! Erről később még szintén lesz szó.) A repedések egyre tágulnak, és rajtuk a hűlés során új, az előbbinél sokkal vékonyabb kéreg keletkezik. Ha tovább hagyjuk hűlni a rendszert, akkor láthatjuk, hogy a kéreg vastagabb és vékonyabb részei már domborzatot alkotnak. Most képzeletben öntsünk egy kis vizet (a kéreg mennyiségénél kevesebbet) a bekérgesedett folyadékunk tetejére. Azt fogjuk tapasztalni, hogy a víz ellepi a vékony kéreg területeit, amiből kiállnak a kéreg vastagabb, régebbi darabjai. A rendszerünk most már sokkal jobban hasonlít a Föld jelenlegi állapotához.

De feltehetjük a kérdést, hogy honnan jött a víz! A válasz meglepően egyszerű: kiforrt a tejből! Azaz, a Föld esetében a magmából. Az pedig így változhatott át megszilárdulni képes lávává. A kiforrt vizünk gőz alakjában mindaddig a légkörben tartózkodott, amíg a megszilárdult kéreg annyira le nem hűlt, hogy a víz lecsapódhatott rá. (Ne felejtsük el, hogy minden folyamat termodinamikailag is a legkisebb ellenállás irányában zajlik le!)

Most már a modellünk igen jó közelítéssel hasonlít a Föld korai állapotához. Vannak rajta szárazföldek, azokon kiemelkedések, és vannak mélyedések is, amiket a víz feltölthet. Csakhogy, ha kihűlt, akkor már nem pöfög. Honnan vannak akkor a Földön mégis aktív vulkánok, hiszen ez a nyugalmi állapot mindaddig nem változik meg, ameddig újra el nem kezdjük forralni az egészet? A válasz egyszerű: valószínűleg takaréklángon hagytuk az edény alatt a tűzhelyet. Így ugyan nem forr, de egy-egy helyen időnként pöfög, ahogyan a hőmérsékleti úton gerjesztett, kitáguló gázok igyekeznek a felszínre jutni a kérgen keresztül. Mindig ott, ahol az anyag hőmérsékleti feláramlása alulról erodálja a kérget, vagy ott, ahol a kétfajta kéreg határán gyenge pont van. A kép egyre jobban hasonlít a mai Földre. A vulkánok a Föld biztonsági lefúvó szelepei. Akkor aktivizálódnak, amikor a magmát gerjesztő (melegítő) hatás éri. De honnan? Erről is egy későbbi írásban lesz szó.

Igen ám, mondhatná valaki, de a kéreg darabjai nem úszkálnak széjjel, és nem ütköznek össze egymással. Erre is van egyszerű megoldás. Időnként annyira kicsi a gerjesztés, hogy az anyag felszíne teljesen kihűlhet (jégkorszak), időnként pedig valaki magasra csavarja alatta a lángot. Ilyenkor a takaréklángon csak gyengén és csak helyenként aktív kéreg egésze kerül újra gerjesztés alá, és az alatta egyre hígabbá váló, kitáguló és egyre hevesebben áramló magma felszínén a darabjai széjjel tudnak úszni. Ezzel a képünk teljesen azonos lett a Föld mai állapotával. Egy korábbi írásban már javasoltuk a Föld növekedését és a kontinensek széjjelúszását bemutató YouTube videót. Érdemes ismét megnézni. Csak annyiban különbözik a fentiektől, hogy a vizet nem szerepelteti rajta a szerzője. 

Fordítsuk le most az eddigieket a lemez-tektonikai, szeizmikus és vulkánossági folyamatok nyelvére. A Föld a keletkezésekor még jóval kisebb volt, mint ma. A felszíne körülbelül egyharmada volt a mainak. Eredetileg a felszínén nem volt kéreg, az csak a hűlés során kezdett kialakulni, ahogyan a salakanyag kiforrt belőle. A magas hőmérséklet miatt elpárolgott anyagok még mind a légkörben voltak, helyesebben azok alkották a légkört, amit a gravitáció (Bármi legyen is az, és bármi okozza is! Erről később lesz szó.), valamint a mágneses tér tartott a Föld körül csapdában.

A kéreg az első megszilárdulásakor az egész Földet egységesen borította be. E felett, a Föld egész felszínét a lecsapódott víz, és a benne oldott anyagok borították. Szárazföldek még nem álltak ki a tengerből. Mindent víz borított!

A következő melegítési periódus során a vizek újra elpárologtak, és a kéreg felszínén hátrahagyták a bennük oldott anyagokat. Nem lassan, millió évek alatt, hanem gyorsan. Mint ahogyan az edényből elforralt víz visszahagyja az edény falán a vízkövet! A tisztán vulkanikus eredetű első földkéreg vízköves lett! Azaz, hatalmas mennyiségű mészkő és só vált ki, rakódott le rajta a domborzattól függően (ahol a párolgás végső fázisában a besűrűsödő víz a legtovább megmaradt) eltérő vastagságban. A melegedést okozó gerjesztés a Föld anyagát belülről megnövelte (Ennek okáról és folyamatáról egy későbbi írásban lesz szó.), így a Föld felszíne megnőtt. (Lásd a videót.) Ráadásul a magma is kitágult, újra hígabb lett, és egyre hevesebb áramlások indultak meg benne. Ettől a szilárd kéreg a gyenge pontoktól kiindulva felrepedezett, majd ezek mentén a darabok távolodni kezdtek egymástól. A melegítési periódus végével ezeken a helyeken új, vékonyabb kéreg (heg) keletkezett. Amikor a hűlés azt már lehetővé tette, a víz lecsapódott a kéregre, és a vékonyabb új kéreg feletti alacsonyabb területeket töltötte fel. Ekkor bukkantak fel az első szárazföldek, a legősibb vastag kéreg egyes darabjai, amelyeket már a víz nem tudott elborítani a felszín megnövekedése miatt. Tehát nem a szárazföldek emelkedtek ki, valamilyen rejtélyes okból, hanem az új kéreg felülete volt nagyobb és vékonyabb, ahova a víz lefolyhatott.

Ez a folyamat ismétlődött meg rendszeresen, és ismétlődik még ma is (Eddig takaréklángon volt a Föld, de a kozmoszban már felcsavarták egy kicsit a fűtést). Annyi különbséggel, hogy a melegedést okozó hatás az idők folyamán egyre gyengébb és gyengébb lett, mert megvédte, elárnyékolta tőle a Földet a később keletkezett külső bolygók és övek anyaga. A folyamat annyiszor ismétlődött meg, ahányszor kimutatható, hogy a Földet katasztrofális események érték (meteorzáporok, kihalások, szénképződés, sólerakódás, üledékképződés, kihalások, jégkorszakok, stb.), amelyek szintén a melegedést okozó jelenségnek a külső következményei voltak. Így alakult ki a Föld jelenlegi felszíne, amelyben az eredeti kéreg darabjai alkotják a szárazföldeket (a felszín egyharmada), az új kéreg pedig a tengerfenéki lemezeket (a felszín kétharmada).

Ha ehhez a képhez még hozzávesszük a magma-áramlást szabályozó forgásból fakadó hatásokat is, amelyekről az első részben volt szó, akkor világossá válik, hogy hol, és miért épen ott vannak a vulkáni forró pontok, a tengerfenéki hátságok és a lemezek találkozási zónái. Annyit még érdemes megjegyezni, hogy a gyenge gerjesztésű időszakokban olyan kicsi a Föld anyagának növekedése, hogy a kontinenseket széttoló repedések évente csak 1-2 centiméterrel tolják szét a lemezeket és növelik meg a Föld felszínét. Valójában kontinenslemezek alábukásáról, és a szárazföldi kéreg újraolvadásáról szó sincs. Az egyes lemezek csak egymáshoz nyomódnak, és fel, vagy legyűrődnek. Ha pedig a kicsinyített képet, és azon a magma és a kéreg arányát újra magunk elé képzeljük, akkor teljesen világos lesz az is, hogy a magma NEM olvadt kőzet, hanem a kőzetek állnak megszilárdult MAGMAHABBÓL!

Itt még ki kell térnünk egy szintén komoly gondot okozó félreértésre, amely szintén az arányok félreértéséből fakad. Belátható, hogy a Föld hőmérsékletére legnagyobb befolyással a Föld belsejében található elképzelhetetlenül nagy mennyiségű forró, gerjesztett magma van, nem pedig az ehhez képest elhanyagolható mennyiségű kérget és felszíni vizeket érő napsugárzás, vagy a légkörnek ezek által átadott hőmennyiség. A parányi ember, amikor a saját bőrén érzi, akkor hajlamos lehet ezeknek tulajdonítani az általános felmelegedést, de az értelem ennél többet lát. Arról nem is beszélve, hogy a még ennél is nagyságrendekkel parányibb mennyiségű széndioxidnak bizonyosan semmilyen hatása nincs az egész Föld hőháztartására, amely egy külső hőforrásokat használó kétkörös hőcserélő rendszer, amint erről az egyik következő írásban szó lesz.

Belátható, hogy a Földet nem egyedi és véletlenszerű események alakították ilyenné, amilyen ma, hanem széles sodrású, hosszú ideig tartó és periodikusan ismétlődő olyan kozmikus jelenségek, amelyek minden más égitesten is ugyanilyen hatásokat hoznak létre. A megelőző írásban tárgyaltakkal együtt már az is belátható, hogy a Földnek nincs köpenye, külső magja és belső magja. A kéreg alatt az anyaga egységes, áramló, átkeveredő magma.

Hogy honnan jönnek azok a visszhangok, amelyek alapján a Föld anyagát rétegezettnek véltük? Ha figyelembe vesszük, hogy a különböző sebességű szabályos áramlások egymás között kvázi felületeket hoznak létre, amelyeket eltérő sebességű (esetenként eltérő irányú) áramlások határolnak beláthatjuk, hogy ezkről a határfelületekről a hullámok úgy verődnek vissza, mintha statikus rétegek lennének.

A Föld belső anyagát alkozó magma homogén voltából viszont egyenesen következik, hogy nincsenek benne sem rádióaktív bomlás, sem fúzió alapján működő reaktorok, amelyek a Föld belsejét fűtik, és majd egyszer elfogynak. A Föld anyagának a gerjesztését azoknak az áthatoló közegeknek az áramlása fűti, amelyek a Föld felszínén a gravitáció, a súlyosság jelenségét okozzák. Ezekről részletesen egy későbbí írásban lesz szó.

Az eddigiekből is belátható, hogy ha kifogyhatatlan energiák után kutatunk, akkor hova és mihez kell fordulnunk, amely bizonyosan nem okozhat kárt a természetnek, és a közvetlen környezetünknek sem. A Föld kínálta hőt kell megcsapolnunk! Minél hamarabb, annál jobb. Minél több hőt tudunk elvonni tőle a megnövekedett gerjesztés időszakában, amit ironikus módon az emberi környezet HŰTÉSÉRE tudunk fordítani, annál kevésbé lesznek hevesek a Föld tektonikus és vulkáni jelenségei. Ha számtalan szabályozott lecsapoló és lefúvó szelepet építűnk kontinenszerte a Föld kérgébe, amivel az energiát biztosítjuk a magunk számára, annál jobban tudunk védekezni az elkerülhetetlen általános melegedés hatásai ellen.

Noha a Föld belülről melegszik, ha már mindenáron hibáztatni akarunk valamit a légkör felmelegedéséért, akkor hibáztassuk a széndioxid helyett inkább a vízpárát (felhő). Az ugyanis tényleg képes réteget képezni a levegőben, és képes a felszálló hőt visszatartani, míg a széndioxid erre nem képes. A rendszerlogikai szemlélet ugyanis megmutatja, hogy ahhoz, hogy üvegházhatás jöhessen létre, mindenképpen szükséges egy összefüggő szigetelő réteg (üveg, fólia), másképpen a jelenség nem jön létre. Ha mégis kétségeink lennének, és megtapasztalható bizonyítékra van szükségünk, akkor gondoljuk a hideg csillagfényes éjszakákra, és az enyhe felhősekre. Ráadásul igen nehéz lenne elképzelni, hogy a légkör minden tízezer molekulájában csupán három darabot kitevő széndioxid hogyan tudhatna ilyen összefüggő réteget létrehozni.

Gondoljunk még arra is, hogy egy vizes környezet melegedése során mi az, ami azonnal és radikálisan növekvő módon történik. Úgy van! A víz párolgása gyorsul fel elsőként. hatalmas mennyiségű vízpára kerül a légkörbe, amely exponenciálisan növeli a légkör mozgását. Ezt már 12 éve észlelhetjük a hurrikánok méretének, gyakoriságának és erősségének növekedésén az óceánok felett. De erről is lesz részletesen szó a félreértett globális felmelegedést tárgyaló írásunkban.